Lanczendorfer Erzsébet
Gönyű - Ünnepi beszéd augusztus 20-án

„Üdvözlégy, Szent István király,
Néped reménye rajtad áll” – imádkozták bizalommal már a 13. századi zsolozsmában is.

Főtisztelendő Plébános Úr,
Polgármester Úr,
Tisztelt Ünneplő Közönség,
Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Sokszor hallottuk, hogy egy nemzet a múltjának ismerete nélkül nem tud jövőt építeni. A történelmi múlt ismerete azonban önmagában nem elég: az csak akkor válik jövőépítő elemmé, ha a megismert nemzet-megtartó, a nemzet fejlődését garantáló értékeket a gyakorlatban tetté váltjuk. Az ilyen építkezéshez adnak útmutatást az eszményképek. Ugyanis amiként az embernek, úgy az ember legnagyobb közösségének, a nemzetnek is szüksége van eszményképre, eszményképekre. Ők azok, akiknek élete mintaként vállalható és vállalandó az utókor számára, legyen szó akár az előrelátó bölcsességről, az igazságosságról, az erényes életről, vagy a rájuk bízott közösség önzetlen szolgálatáról.

Ilyen eszményképe nemzetünknek Szent István király, aki képes 1010 év után is változatlan, el nem halványuló kötődéssel megmaradni a magyaroknak, megmaradni a magyarokban. Az az életforma, amely szerint élt, amely alapján életművet alkotott népe számára, halhatatlanná és eszményképpé tette.

Ezt az életművet törvényben méltatta a Magyar Országgyűlés Szent István halálának 900. évfordulóján, 1938-ban. Engedjék meg Hölgyeim és Uraim, hogy röviden idézzek a törvényből, íme: „Mélységes tisztelettel emlékezik meg a nemzet első királyunknak, a szentnek, az államalkotónak, az uralkodónak és a hadvezérnek máig ható, dicsőséges tetteiről és maradandó történelmi alkotásairól. Ezek a tettek és ezek az alkotások örök időkre hirdetik az ő csodálatos emberi nagyságát, kimagasló uralkodói erényeit és mélységes államférfiúi bölcsességét. Új szellemi és társadalmi formát adott a magyarság életének, de ugyanakkor tisztelte és óvta az ősi értékeket.(…)

Megalkotta a nemzet mai alkotmányos törvényhozási, kormányzati, bírói és közigazgatási berendezkedésének első kereteit /s most következőkre különösen szíveskedjenek figyelni!!!) s a nemzet gondolatának kifejlesztésével a magyarság egymást követő nemzedékeinek lelkébe mélyen belevéste a magyar állam szuverenitásának, a magyar nemzet szabadságának s a magyarság magasabb európai küldetésének tudatát és akaratát.” Eddig az idézet. Tömör összegzés, amihez nemigen lehet hozzátenni. De talán nem érdemtelen dolog, ha az életmű megalkotásához szükséges képességek és erények szálait kibontjuk. Ezt azért tartom fontosnak, mert – mint említettem – a jövő építéséhez a gyakorlatban kell alkalmazni az ezer évvel ezelőtti múltunk értékteremtő tapasztalatait. Bármilyen hihetetlennek hangzik ugyanis, van párhuzam Szent István kora és jelenünk között, amennyiben akkor is, ma is a hazát kellett, kell felépíteni. Szent Istvánnak sikerült. Feltehetjük a kérdéseket: hogyan és miért?

Hogyan?
Első királyunknak országa jövőjéről kellett döntenie. És István akkor döntött: és – mert egyszerre volt magyar és európai – templomokat épített, minden tíz falunak legalább egyet, behívta és a nép közé küldte kora legtanultabbjait, a keresztény papokat és szerzeteseket. A hittérítésben három főpap: Szent Adalbert, Radla, és István nevelője, Asztrik elévülhetetlen érdemeket szerzett. Így lett történelemformáló küldetésének legjelentősebb eredménye a magyarság csatlakozása az európai keresztény népek családjához, de ezáltal az európai értékrend formálásának is aktív részese lehetett. Olyan utat jelölt ki a kereszténység felvételével népe számára, ami megerősödéséhez, felemelkedéséhez, de mindenekelőtt a megmaradásához vezetett. Alapjaiban meghatározta népének évezredekre szóló fejlődési irányvonalát, a gazdasági, a művelődési és az egyházi élet szervezése és támogatása terén ugyancsak elévülhetetlen érdemeket szerzett nem csak a magyarság, hanem az európai népek körében is. Ez a válasz a hogyan kérdésre.

És akkor nézzük a párhuzamot korunkkal. Mi a kereszténység felvételének üzenete számunkra, mai magyarok számára? Hiszem, hogy ma ugyanolyan keresztény hittel, bizakodással kell építenünk a jövőt, ahogy ő tette. Hiszen a kereszténység egyetemes emberi értékrend, a hívők számára hit is, de a nem hívők számára is vállalható erkölcsi és kulturális érték a maga gyakorlati társadalmi és gazdasági következményeivel. Nem jelent mást, mint az Ószövetségi mózesi Tízparancsolat és az Újszövetségi jézusi tanítás erkölcsi alaptörvényeinek érvényesítését a társadalomban és a közéletben. Erre nemcsak 1000 évvel ezelőtt, hanem ma is égetően szükség van azért, hogy ne börtönöket kelljen megnyitni és építeni. Mennyivel boldogabb lenne ez az ország, ha a börtönök helyett a templomok lennének tele hívő emberekkel!

És most válaszoljunk a második kérdésre, arra, hogy miért volt képes történelmi küldetésének beteljesítésére?
Mert igazi államférfi volt. akit az akkori egész keresztény világ tisztelt és elismert, mert tudott
1. kormányozni
2. reformot végrehajtani és
3. egységet teremteni.

Tudott kormányozni! Miként az 1938-ban megalkotott törvényből idéztem, Szent István király megalkotta a nemzet alkotmányos törvényhozási, kormányzati, bírói és közigazgatási berendezkedésének első kereteit. A közigazgatásban páratlanul időtállót alkotott a frank minta alapján megszervezett vármegyerendszerrel, amely 1950-ig, a szocialista diktatúra tanácsrendszerének létrehozásáig működött. Az élete során alapított vármegyék száma 40-50 között volt.

A koronázást követő serény szervezőmunkában a vármegyék szervezése mellett folyt az egyházmegyék szervezése is. Szent István jogi eszközökkel is támogatta a fiatal magyar egyházat, két törvénykönyve is tanúskodik erről. Az I. törvénykönyv 1001 körül, a II. 1030-1038 közötti években keletkezett. Korábbiakban már utaltam arra a törvényi rendelkezésre, hogy 10 falunak legyen egy temploma, de kérem, engedjék meg, hogy a hitvalló élet gyakorlásával kapcsolatban is idézzek a törvénykönyvből. A vasárnap megszentelésével kapcsolatban a törvény így rendelkezik:
„Ha valamely pap vagy ispán vagy valamely más hívő személy valakit vasárnap ökrökkel lát dolgozni, vegyék el tőle az ökröt és adják a várnépnek fogyasztásra.”

Szent István vaskézzel vezette ezt az országot a keresztény Európába, de amikor uralkodásának vége felé a megváltozott német-római politikai viszonyok következtében a keresztény Konrád német császár megpróbálta hűbéresévé tenni Magyarországot, keményen kiverte innen, és megvédte az ország függetlenségét. A szentistváni mű politikai fundamentuma: a szuverén, a független magyar állam.
És most nézzük korunkkal a párhuzamot, és tegyük fel a kérdést: A magyar kormány követi-e vajon a szentistváni mintát? A válasz: egyértelmű IGEN.
A közigazgatásban visszatérünk a megyerendszer visszaállításával a szentistváni alapokhoz, miután kiderült, hogy a régiós alapú közigazgatás a gyakorlatban használhatatlan és rengeteg pénzt emészt fel.

A kormányfővel az élen a mai magyar kormány éberen őrködik függetlenségünk felett is. 1000 éve a német császár akart bennünket hűbéresévé tenni, a közelmúltban pedig az IMF-fel kellett küzdeni. A magyar kormány szentistváni határozottsággal képviselte a magyar emberek érdekeit. Köszönjük! Felelősséggel állíthatjuk tehát, hogy a mai magyar kormány a helyén van, tud kormányozni,  megfeszítetten dolgozik, amit a Parlament elé benyújtott és általa megszavazott emberközpontú, azaz az emberek érdekeit szolgáló törvények sorozata igazol.

2. Szent István második fontos képessége volt – mint mondtam - hogy tudott reformot végrehajtani. A reform olyan változtatás egy adott területen, ami azt jobbá teszi. Az európai keresztény állam megteremtése azért több volt, mint reform. Kezdet és fordulat volt a magyarok életében. Mindez sikeresen. Keményen, de bölcsen. Szent István mindig többet adott a reformjaival, mint amennyit elvett. Pásztorkodás helyett földművelést, pogány életforma helyett keresztény normákat, törzsi szervezet helyett központosított államot. Intézkedései – ha úgy tetszik, reformjai - megoldották a jelen problémáit és elkerülték a jövő feszültségeit. És műve időtálló lett.

Van-e párhuzam korunkkal? Igen, hisz ma is új kezdet előtt állunk, ma is végre kell hajtani a jobbítást eredményező reformokat. Szentistváni minta szerint: keményen és bölcsen, mert ez fog sikerhez vezetni. Ma is olyan intézkedésekre van szükség, amelyek megoldják a jelen problémáit és elkerülik a jövő feszültségeit. Ez pedig nem más, mint a társadalmi igazságosság helyreállítása, amelyre minden jószándékú magyar ember vár, mert tudja, hogy az igazságosság szüli a társadalmi békét. A békét, amely nélkül nem lehet építkezni.

Magyarország nagy lépéseket tett az elmúlt hetekben annak érdekében is, hogy az évtizedekig velünk élő igazságtalanságokkal őszintén szembe nézzen. Nagy lépéseket tett annak érdekében, hogy az eddigi lelkünket mérgező, és az ország pénzét pazarló mindennapi hamisságokat, rossz beidegződéseket, sőt, mondjuk ki, hétköznapi rutinná tett törvénytelenségeket felszámolja. Az elmúlt hetekben új törvények, új rend született, amelyben a hatalommal felruházottak mentességei nem többek, korlátaik nem kevesebbek, mint bárki másé.

Új, igazságos korszak kezdődött, azzal a reménnyel, hogy egyenlők terheink, egyenlők korlátaink.
Azzal a reménnyel, hogy a magyar nép nem pusztán adófizető, kizsigerelhető alanya az államnak.
Azzal a reménnyel, hogy aki becsülettel dolgozik, az felemelheti fejét.
Azzal a reménnyel, hogy mindenki, aki az erkölcsöt, vagy ne adjisten a törvényt felrúgva arcátlanul élvezi a közpénzek kényelmét, előbb-utóbb el, kell, hogy számoljon a népnek.

Tisztelt Ünneplő Közönség!
3. A harmadik  karizmája Szent Istvánnak az egységteremtés képessége volt. Fájdalmas volt, mert ehhez meg kellett válnia Koppánytól és nagybátyjától, az erdélyi Gyulától, később Vazultól. A küzdelem kemény volt, de István az 1000 évvel ezelőtti kor szokásaihoz képest kíméletes volt. Ezért írhatták róla, idézem: „Sosem hallottam még másról, aki ennyire kímélte volna a legyőzötteket.” Nem kellett minden törzsi vezetővel megküzdenie, volt, akivel meg tudott egyezni békésen.

Van-e  párhuzam korunkkal? Igen, az egységteremtő Istvánnak komoly üzenete van számunkra. Akivel nem lehet együttműködni a jó cél érdekében, azt le kell győzni – természetesen nem fizikailag, hanem elsősorban a szavazóurnáknál, majd a törvényes igazság érvényesítésével – akivel viszont lehet, azzal meg kell egyezni. Ez szolgálja a társadalmi békét, ezt várja el tőlünk ma minden hazája sorsáért aggódó magyar ember.

Reményteli az idei ünnep, mert hosszú évek állandó megosztottsága után együtt az ország, béke köszöntött ránk. Minden idők legnagyobb természeti katasztrófája közben a reményt, a lehetőséget is megkaptuk, mert a magyar emberek soha nem látott egységének, összefogásának lehetünk tanúi. Gyermekek és öregek, szegények és tehetősek mozdultak meg az újjáépítésre. Ki, hogy tudott. Saját kezével, munkájával, szeretetével, támogatásával. Amíg ez az egység, összefogás és béke kitart, nemcsak az árvízben megsemmisült házak, de az egész ország újjá tud épülni, testében, lelkében, hitében.

Kedves Barátaim!
Nem lennénk igazságosak, ha a méltatásból elhallgatnánk azokat a – Szent István érdemeit egyébként nem kisebbítő – körülményeket, amelyek minden kétséget kizáróan hozzájárultak a szentistváni életmű megalkotásához. Ezért engedjék meg, hogy Szent István király ünnepén – rendhagyó módon – szót ejtsek a királyi hitves szerepéről, a mélyen vallásos nyugati császári hercegnőről, a bajor származású Gizella királynéról, aki – a megkoronázásakor elhangzott főpapi ima szövege szerint – valóban az ország, a király segítőtársa volt az uralkodásban, és méltó példakép a mai és leendő magyar anyák számára.

Példaképpé teszi elsősorban az embert próbáló nehézségeken átsegítő mély istenhite. Imádságos élete – amely nem egyszer a veszprémi Gizella-kápolnához vezette – nemcsak a 38 éves uralkodás nehézségeiben, nemcsak gyermekei ravatalánál érzett fájdalmában volt segítségére, hanem képessé tette elfogadó alázattal tudomásul venni a királyi férj halála után, hogy német szülőföldjére kelljen menekülnie. Erre kényszerítette az általa trónra segített Orseolo Péter, Szent István nővérének a fia, aki erőszakkal elrabolta tőle minden birtokát, kincsét, háztartási pénzét.

Példát adott továbbá a munka szeretetéből és alázatosságból. Egy modern hímző-varró műhelyt szervezett az ország legelső, a veszprémvölgyi apácazárdájában, amelyet nagyon szeretett, sokat látogatott, ahol – a hagyomány szerint – ő maga is együtt dolgozott a varrólányokkal és hímzőasszonyokkal. Itt készült a XI. századi Európa textilművészetének egyik remekműve, a koronázási palást, mely aranyszállal tűzdelt és szegett, a király és királyné arcképe látható rajta, a királyné kezében a templom modellje látható. Ugyanitt készült a pápának ajándékozott miseruha is, amely ma a Vatikánban van.

Példaértékű volt továbbá az az áldozatos hitvesi szeretet is, amellyel a király kötelezettségeiből vállalt át feladatokat, például  a templomi ruhákról és a díszítő textiliákról való gondoskodást.  Tette azért, hogy könnyítsen a királyi férj életén.
S végül Boldog Gizella királyné élete a feltétel nélküli hűség mintája: elüldözéséig hűséges volt a választott magyar hazájához, s mindhalálig hűséges volt az Istenhez, és hűséges volt a királyi férjhez.

Tisztelt Ünneplő Közönség!
A mai ünnepen gondoljunk tisztelettel és hálával az első királyi párra, akik helyes útra vezették a magyarokat. Különösen is köszönet és hála legyen annak az első szent királyunknak, aki Esztergomban született, Esztergomban koronázták meg, Székesfehérváron temették el az ősi istváni székesegyházban, akit a templomalapítónak kijáróan, a főhajó tengelyében, az Isten házának közepén eresztettek a padló alá kőkoporsóban.

Kedves Barátaim! Szent István országának újraépítését megkezdtük. Együtt az ország. Ez a siker egyik fele. A másik a szentistváni üzenetben fogalmazódik meg, így szól:
„A kereszt volt ezer évig reménységed oszlopa,
Most is Krisztus jele lészen jobb jövődnek záloga.”
Úgy legyen!
Köszönöm, hogy meghallgattak.