Dr. Puskás Tivadar

1952. augusztus 16-án Veszprémben pedagógus családban született. Nős, felesége Dr. Mikó Katalin háziorvos, szakfelügyelő főorvos. Két gyermekük van: Judit gyógytornász, Péter orvos-közgazdász. Unokájuk, Levente (Judit fia) 2010. június 16-án született.
Tatabányán az Árpád Gimnázium francia tagozatos osztályában érettségizett. 1977-ben általános orvosi, majd 3 szakorvosi diplomát szerezett Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán.
1982-ben került – családjával együtt – Szombathelyre. Szülei Vas megyéből, Pinkamindszentről származnak, így 1982-ben tehát „hazatelepültek”.

1976-tól az Országos Mentőszolgálatnál dolgozik.
Kivonuló mentőorvos, majd 1992-től a Vas megyei-, 2003-tól pedig még a Győr-Moson-Sopron megyei Mentőszervezet vezető főorvosi teendőit is ellátta. 2005-től a Nyugat-Dunántúli Régió vezetője lett. Miután 2006 áprilisában a Fidesz-KDNP- szövetség Vas megyei területi listájáról mandátumot szerzett, és országgyűlési képviselő lett, vezetői megbízását 2006. május 15-én törvénytelenül visszavonták. A jogszerűtlenség miatt munkaügyi pert indított, amit meg is nyert, visszahelyezték eredeti állásába. Az ítélet indoklásában „a politikai vélemény miatti hátrányos megkülönböztetést is megállapító jogellenesség” is szerepelt.
A napi mentőorvosi tevékenység mellett a lélegeztetés, a helyszíni altatás kérdéseivel foglalkozott, a szívinfarktusban szenvedő betegek alvadékoldó kezelését – vidéken elsőként – alkalmazta helyszíni körülmények között Szombathelyen.

1991-ben és 1992-ben az Európa Tanács támogatásával külföldi tanulmányúton vett részt. Az itteni tanulságok után kezdték hirdetni a 15 percen belüli kiérkezést lehetővé tevő mentőállomás hálózat kiépítésének fontosságát.
A Nyugat-Dunántúli régióban 10 új mentőállomást avattak, közülük 6-ot Vas megyében.
1996 óta Körmenden, 2003 óta Szombathelyen is a mentők működtetik a háziorvosi ügyeletet.

Hét könyv, 85 közlemény, 205 előadás szerzőjeként szerepelt 2009-ig.
1991 óta az Oxyologiai Szakmai Kollégium tagja.
Az oktatásban is részt vesz, 2004-től a Pécsi Tudományegyetem főiskolai docense.
Szakmai társaságok tagja, a Magyar Oxyologiai Társaságnak vezetőségi tagja.
1994-től 17 országos szakmai konferenciát rendeztek munkatársaival Vas megyében. Tagja a Magyar Orvosi Kamara Felügyelő Bizottságának, a Vas Megyei Mentésügyi Alapítvány Kuratóriumának, 2002-ben a Vas megyei Vöröskereszt elnökévé is választották.
A Szombathelyi Székesegyház Egyházközségének képviselője.

1989-ben és 2002-ben Miniszteri dicséretet kapott. 1998-ban Dr. Orovecz Béla Emlékérem-, 2000-ben “Vas Megyéért Emlékérem, Egészségügyi Tagozat”-, 2004-ben Magyar Mentésügyért Érdemérem kitüntetésben részesítettek.
2004. december 7-én Vas Megye és Szombathely Megyei Jogú Város Markusovszky Kórháza Egyetemi Oktatókórház az intézmény fennállásának 75 éves évfordulója alkalmából „Jubileumi Emlékplakett”-et adományozott. 2005-ben Vas megyében az „Év embere” elismerésben részesítettek.
2007-ben az a megtiszteltetés érte, hogy az oxyologia névadójáról elnevezett elismerésben, a Dr. Gábor Aurél Díjban részesítették.

Két cikluson át a Szombathelyi Önkormányzat Egészségügyi Bizottságának tagja (1994-1998, 1998-2002). 2002-től 2006-ig a Vas Megyei Közgyűlés Bűnmegelőzési Bizottságának tagja.
2006-tól országgyűlési képviselő. A KDNP frakció tagjaként 401 alkalommal szólalt fel a Parlamentben, ezzel a ciklus 5. legtöbbször szóló képviselője volt. A 2010-es választásokon Vas megye 1. számú választókerületében, Szombathelyen nagy fölénnyel – több mint 57%-kal –szerzett mandátumot. A KDNP frakció és az Egészségügyi Bizottság tagja.