Mára biztossá vált, hogy Václav Klaus cseh elnök aláírja az Európai Unió alkotmányának szánt lisszaboni szerződést.

Miközben az Európai Unió fellélegzik, hogy Csehország – az emberi jogi charta alóli mentességért cserébe - ratifikálja a dokumentumot, a művelt világnak mégiscsak el kellene gondolkodnia a történteken.

El kellene gondolkodni azon, hogy a jelen Európai Uniónak vajon mennyi köze van az Adenauer, Schuman, De Gasperi által megálmodott közösséghez, az egyenrangú nemzetek szövetségéhez, ahol érték a család, a szabadság, a béke, a szolidaritás, a keresztény-zsidó kultúra, s ahol az emberi jogok sem maradhatnak ki a felsorolásból.

A múlt heti brüsszeli csúcsértekezleten lényegében a benesi dekrétumok XXI. századi legitimálásáról döntöttek. A tagországok állam- és kormányfői - beleértve Bajnai Gordon miniszterelnököt -, figyelembe sem vették annak a több millió ember, köztük több tízezer magyar emberi jogait, akiket ezeknek a jogszabályoknak a nevében elűztek szülőföldjükről, vagyonukat elkobozták s mind a mai napig nemhogy kártérítést, de egyetlen bocsánatkérő szót sem kaptak.    

A Kereszténydemokrata Néppárt véleménye szerint azzal, hogy Csehország mentességet kapott az emberi jogi charta alól, az Európa Tanács olyan fasisztoid törvényeket szentesített, amelyek a kollektív jogfosztásra épülnek.