Néhány héttel később Károlyi, a vadászgató főnemes, már a király által megbízott miniszterelnök, a dilettáns politikus ott állt egy forradalom élén, amelynek nem kellett se a miniszter, se a kormány, se a parlament, se a hadsereg és nem engedelmeskedett senki senkinek. Az ország napokon belül szétesett, a nemzetiségek kikiáltották saját önállóságukat, országrészek szomszédos államokkal egyesültek, megszálló csapatok nyomulnak az ország belsejébe.

Károlyi pedig hétről-hétre változtatta politikai véleményét. Liberális lett, majd demokrata, végül szocialistává alakult, hogy legvégül az emigrációban a kommunistákkal működjék együtt hazája ellen. Miközben tagadta, hogy valaha is átadta volna a hatalmat Kun Bélának és társainak.

Az emigrációba kényszerült arisztokratának éveken át rémséges megaláztatásokat kellett eltűrnie a győztesek oldaláról. Hiába volt ő már a háború második felében is szellemileg az antant barátja, azok nem vették semmibe, végtére is nem neki köszönhették, ha legyőzték a két központi nagyhatalmat, ha feloszthatták a Monarchiát és gyarmatosíthatták az egykori Török Birodalmat.

Károlyi aztán Franciaországban és végül Angliában kötött ki. Féltestvére, az ókonzervatív, katolikus, legitimista Károlyi József, aki egyetlen magyarként követte Károly királyt az emigrációba és ott állt a király halálos ágyánál, itthon kemény harcot folytatott, hogy megmentsen valamit hazaárulónak nyilvánított bátyja vagyonából, és hallgatólag támogatta őt is, akárcsak a királyi családot.

Nyugaton Károlyi Mihály a korabeli „haladók” és „baloldaliak” egyik jellegzetes figurája, magyar változatú őstípusa lett.

Végül is, bármilyen naiv és dilettáns volt politikusnak, valójában igen művelt arisztokrata maradt, a legnagyobb nyomorúságban is. Márpedig haladó körökben és a szalonbolsevisták között sokan szívesen hízelegtek maguknak egy értelmiségivé lett igazi kékvérű arisztokrata ismeretségével, barátságával.

Ő mégis csak egy – így az, bukott – köztársasági elnök volt, egyébként pedig valamikor multimilliomos, államférfiak barátja, gróf, egy ezeréves ősnemes család leszármazottja, a létező legmagasabb uralkodói kitüntetés, az Aranygyapjas Rend tagjának fia.

Így a haladó és szocialista szalonok ajtaja nyitva állt előtte, még ha olykor ott is zsíros kenyeret szolgáltak fel. Szellemi partnere lett a kor legnevesebb szélsőségeseinek felforgatóinak: Barbussenek, H.G. Wells-nek, lelki rokona Romain Rollandnak, G.B Shawnak és más széplelkeknek, így a fabiánusok alapítóinak, a Webb-házaspárnak is. Ezek a humanisták később Sztalin lelkes csodálóivá váltak.

Ő már 1923-ban, mikor még ezt a szót alig használták, antifasiszta volt és Lononban találkozott Don Dturzo atyával, az olasz Kereszténydemokrata Párt alapítójával, aki Mussolini elől emigrált. De Károlyi nem változott vissza konzervatívvá.

Közben maga is iparkodott propagandát kifejteni a Horthy-rendszer ellen. Így fellépett 1924-ben az országunknak nyújtandó pénzügyi kölcsön ellen. Szerencsére eredménytelenül, mert ebből a kölcsönből sikerült konszolidálni a költségvetést és megteremteni az értékálló pengőt.

Károlyi anélkül, hogy észrevette volna, szembesült az örök emigráns-problémával, hogy amikor a fennálló bármilyen rendszer nem okoz-e súlyos károkat hazájának és népének, akinek hite szerint segít.

A második háború után, a sokak számára itthon már ismeretlen vagy gyűlölt Károlyi hazatért abban a hitben, hogy újra ő lesz a köztársaság elnöke. Csakhogy a Kisgazdapárt ennek ellenállt és taktikai okokból Rákosi és a kommunisták is másként döntöttek. Így Károlyi, aki a kommunistákat támogatta, végül nagykövetként Párizsban kötött ki. Amikor titkárát a Rajk-perben hazacsalták és megölték, lemondott és nem sokkal az 1956-os forradalom előtt örökre lehunyta szemét.

Most valószínűleg felszámolják a parlament oldalában álló szobrát, ahogyan lerombolták Tisza Istvánét és Andrássy Gyuláét. A hiba csak az, hogy a szobor, mint műalkotás jó és szellemes. A gótikus ív alatt álló szikár, arisztokratikus figura tökéletesen kifejezi Károlyi lényének anakronizmusát, az ősi magyar arisztokrácia elmagányosodását.

Egy jó szobor, amely rosszkor van rossz helyen, mint az, akit ábrázol. Igazi magyar sors és búsmagyar szoborsors.