Néhány hete a jobboldali sajtó több orgánuma is nagy diadalként közölte, hogy igazat írt múlt évben, amikor humbugnak nyilvánította a H1N1 influenzajárványról szóló hírverést. A gyógyszergyártók maffiája volt a bűnös a dologban, világszerte tizennyolc milliárd dollárt dobtak ki fölösleges oltóanyagra a beugratott államok. Vajon valóban egy ócska trükkről lett volna szó? Honnan lehet ezt biztosan tudni? Tény, hogy a beharangozott nagy járvány végül ellanyhult. De hát éppen ezért fejlesztették ki az oltóanyagot, hogy elejét vegyék a járványnak és sokszáz millióan kaptak védőoltást! Nem lehetséges-e, hogy éppen az idejében kifejlesztett és alkalmazott szérumnak köszönhető a járvány elfojtása? Mint annyi más esetben is? Erre szokták azt mondani, hogy csak az az összeg fele volt kidobott pénz. Viszont nem lehet tudni, hogy melyik fele.
d-y-ó
Ezzel az erővel azt is mondhatnánk, hogy kidobott pénz minden újszülöttet beoltani himlő és Heine-Medin-kór ellen, hiszen száz éve nem fordult elő Európában himlő és ötven éve gyermekbénulás! Vajon miért? Ezen is szép pénzt lehetne megtakarítani. Miért nem tesszük? Ez csak egy példa a sok közül arra az elfogultságra, amelyre a politikai feszültség, az elkeseredés és a tehetetlenség érzése sarkallta a szinte semmiből született, vadonatúj jobboldali média gyakran újdonsült munkatársait. Olyan kérdésekben is, amelyekben nem árt a tárgyilagosság.
Ez az elfogultság, a válogatás nélküli támadás és lövöldözés az ellenfél minden moccanására érthető és indokolt volt. A baloldali kormányok tettei és az őket támogató média gátlástalansága, amellyel az ellenzék ellenzékének szerepében iparkodtak megsemmisíteni a jobboldalt, érthető módon felmentette az akkori ellenzéket és a születő médiát – bennünket – a kötelező tárgyilagosság alól. Ráadásul a jobboldali média, minden túlzásával együtt is többnyire telibe találta az igazat és a baloldali bűntettek és hazugságok feltálalásának túlzó hangja csak visszavágás volt a balmédia tényeket nélkülöző, nagyhangú hangulatkeltésére, az örökös, alaptalan fasisztázásra, antiszemitázásra, demagógia-vádra, személyeskedésre.
Mostanra – végre, annyi keserves év után – a helyzet megváltozott. A hang azonban maradt. És ez nemcsak a média-munkatársak hangja, hanem átragadt a politizáló közvélemény nagyrészére is. A betelefonáló műsorok az elmúlt években utat nyitottak bárki, az „utca embere” észrevételeinek és a szubjektív, tájékozatlan, rosszindulatú vélemények szócsöveivé váltak. Ez a hangvétel valóban a bal- és jobboldali média stílusának és érveinek a többnyire primitív leutánzása volt és jelen pillanatig az is maradt, ha lehet, a választások óta még fokozódott. Most egy olyan türelmetlen motívummal gazdagodott, amely pillanatok alatt követel sok évet igénylő változásokat.
Előrelátható volt, hogy a vesztes baloldal és a létükben fenyegetett médiumaik a választások után, új ellenzéki szerepben – ha lehet – még fokozni fogják a válogatás nélküli támadásokat, a küzdelem még élesebbé válik.
Vajon erre az egyetlen lehetséges válasz a „te anyád is”-stílus lenne? Az erre szoktatott közvélemény aligha lesz okosabb. Márpedig volna mit elmagyarázni.
Az egyszerű polgár néhány közhelyen kívül semmit sem tud a politikai élet törvényszerűségeiről, a gazdasági élet mélyben lejátszódó folyamatairól és az állam működésének mindennapjairól.
Most a baloldali politikusok és publicisták provokatív céllal, a mélyen tudatlan elégedetlenkedők pedig őszinte meggyőződésből hangoztatják naponta, hogy a választások óta nem történt semmi, az új kormány semmit nem váltott be ígéreteiből. Miért nincs még ez-meg-az, miért van viszont az-meg-ez? – kérdik úton-útfélen. A hajdani pártállami fejtágítók primitív leegyszerűsítései köszönnek vissza médiaszemélyiségek és a kisemberek vélekedéseiből. A mai vagy tegnapi helyzet jelenségeiben vélik felismerni a vulgármarxizmus legócskább közhelyeit és szidják az államot, a nagytőkét, a gazdasági folyamatokat, a nemzetközi szervezeteket, a megoldáson dolgozó politikusokat és szakembereket. Abszurd számok, elferdített tények és vélemények kavarognak a fejekben és az éterben, megfoghatatlan a mi-mennyi?
Valójában semmi ok és semmi szükség a jelenlegi helyzetben arra a nagy handabandázásra, amely tovább folytatódik az éterben és a társadalomban. Minden józan számítás szerint hosszabb időre, legalább egy évtizedre eldőlt, mi fog történni és kik fogják az ügyeket irányítani. Vannak világos cselekvési tervek és csak belátás kérdése, hogy ezek megvalósíthatóak, sőt menetrendszerűen meg is valósulnak.
Másrészt az is világos, hogy kik és hogyan juttatták ebbe a helyzetbe az országot és a társadalmat, a felelősségrevonás nem fog elmaradni és a társadalomnak nyugalomra, építkező hétköznapokra van szüksége. A folyamatok feltárásához és a rendteremtéshez pedig időre.
Abba lehetne végre hagyni a hangulat és érzelmek napról napra történő felkorbácsolását. A baloldal érdeke a szüntelen ellenségeskedés, lételemük az ellenségkép felmutatása. Ez a harcmodor húsz év alatt kifulladt, hatástalanná vált, elszigetelődött.
Itt volna az ideje, hogy a jobboldali média a régóta folyó béka-egérharc helyett a társadalom valódi problémáival, azok megoldásával, az építőmunka és a normálisan működő gazdaság, oktatás, szociálpolitika és kultúra ügyeivel foglalkozzék, némi világosságot töltsön a hetven éve kábított fejekbe. Bemutatva a felszín alatt rejtőző valóság múltját, jelenét és távlatait, másik oldalát.
