Létezik buborék a politikában is, bár ennek törvényszerűségeire eddig nem fordított a politológia kellő figyelmet. Ilyen buborék volt a kommunisták által teremtett pártállami szisztéma, amelyről sokan sokáig vallották, hogy egyszer kipukkad majd és azt nagy felfordulás követi. Úgy is lőn. De ennek legújabb változata, a kommunista utódállamok buboréka, amelyek idővel szintén végnapjaikat élték, mint a Meciar, Iliescu, Horn-féle próbálkozások, avagy az elrettentő példát szolgáltató Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai buborék, amely számtalan hazugságával és mérhetetlen kártevésével egyre nagyobbra puffadt. Végül az ő művük is kilyukadt, de közben – talán éppen az ő „mindenki azt tehet, amit akar” mentalitásuk eredményeként megjelent a buboréknak egy sajátos mellékterméke, a buborék-építészet. Most éppen az van nálunk.
    
Első példánya ennek az irányzatnak már két éve látható a pesti Vörösmarty téren, a nem túlságosan sikerült Filmharmónia-épület helyén. Nos, ez sem sikerültebb, kirí az eklektikus, korai XX. század igényesen megépült félmodern palotái közül. Olyan, mintha egy üvegpalotáról elfelejtették volna lebontani a csőváz állványzatot. Annyiban emlékeztet valami múltbelire, ahogy a gótikus épületekről szokták mondani: Olyan, mint egy élőlény, amelynek a testén kívül vannak a csontjai. Csakhogy a gótikus támpillérek és bordázatok szerves részei a templomoknak és palotáknak. Mindez a buboréképület esetében nem áll fenn.
    
Ez az ablaktalan, visszariasztó kocka előhírnöke az előkészületben lévőknek. Követné a Szervita térre tervezett újabb, amely már valóságos buborék lenne, egy óriási felfúvódás, kipüffeszkedve a tér közepébe, szemközt a barokk műemlék városháza sarkával és a Szervita-templommal. Ez már valamelyes vitát váltott ki, és a kivitelezésével egyelőre késnek, talán fel sem épül befektető hiányában.
    
Viszont szabad szemmel is látható a C.E.T., becenevén a Cet. Ez egy bálnaformájú óriás csőváz lesz, gyomrában – nem Jónás prófétával, hanem az egykori közraktárak kikupált épületeivel a Duna és a Közraktár utca közötti, állítólag műemléki környezetben. Ettől a látványosságtól, amelynek egyik eleme sem, sem a maguk nemében valóban műemléki raktárak, sem a hatalmas traverz-konstrukció nem való erre a helyre. Valahol, máshol külön-külön mutatnának. De a raktárépületek a felszámolt vasútállomás és kikötő nélkül, önmagukban értelmetlenek ma már itt. Hát még a Cet-buborék hasában! Itt tehát jól beugrattak egy szakértőnek kinevezett döntéshozó testületet, egy nagy buborék ígéretével.
    
Még ennél is meglepőbb a negyedik, még csak vágyálomként bontakozó buborék, a „Zeppelin”, az egykori léghajó utánzata. Ezt a monstrum-buborékot a történelmi Belváros kellős közepébe „álmodta bele” a nagyzási mánia és a hiszékenység, alig néhány méterre a létező egyes és a tervezett kettes számú buboréktól. Ehhez teljesen le kellene bontani a Bécsi utca egyik oldalán álló négy, hagyományos épületet és egy alig harminc évest, amely egy másikkal védettséget is élvezett, míg a dilettanizmus fel nem oldotta azt a buborék kedvéért. A lebontott háztömb helyén épülne fel a Zeppelin, egy 14 emelet magas monstrum, amelynek felső emeletei egy szivar alakú csővázból formálódó léghajó-buborékot ábrázolnának. A monstrum még az ősi Kristóf tér fölé is átnyúlna, megfosztva azt jellegétől, szomszédságában a nagyhasú kettessel.
    
Az építészek elgondolása és célja az, hogy a különös építmény meglepetést keltsen, és ezzel vonzza a látogatókat, fellendítve, növelve a Belváros vonzerejét. Az igazi meglepetés azonban az, hogy ez a várostervezési elveket agyoncsapó újgazdag ízléstelenség elnyerte az összes szakértő bizottságok, városvédők, az építésztestületek, a fővárosi és helyi önkormányzat majdnem egyhangú tetszését és már a kivitelezés határára érkezett. Ekkor az ügybe be nem vont szakemberek tudomást szereztek róla, és tiltakozni kezdtek, sőt, ténylegesen visszahívtak neves építészeket, akik megszavazták, a döntést hozó bizottságokból.
    
Elgondolkoztató, hogy a választott önkormányzatok mintha titkolták volna a buborékok terveit a nyilvánosság elől, belső körökben folytatták le az engedélyezési eljárásokat és a döntésben a jobboldali önkormányzat játssza a főszerepet. Márpedig, ha a kormány mellett az önkormányzatok döntő többsége is jobboldali lesz, ezzel megnő a felelősségük is. Sok új, fiatal, kellő gyakorlattal, élettapasztalattal, önmérséklettel és széles tájékozottsággal még alig rendelkező személy kerül döntési helyzetbe. Ügyes kóklerek, nagyralátó tervekkel, a - modernség, divat, művészet bűvszavakkal – megtéveszthetik őket. Maguk a tényleges tervezők pedig hajlamosak a fantazmagóriáikat ráerőszakolni a döntésben illetékes amatőrökre, tekintet nélkül a közérdekre. Lásd a városszerte szaporodó rémségeket, mint a Kálvin tér egyik fele, vagy mint a „Spenótház” volt a Roosewelt téren, amíg le nem cserélték egy másik, szintén gyenge minőségű irodaházra, amelyről csak annyit lehet mondani, hogy legalább nem olyan kirívó és ormótlan. Ez a gyakorlat még a pártállam öröksége.
    
A Zeppelinhez, de a többi buborékhoz, hólyaghoz hasonló tákolmányt egyetlen jelentős nagyváros sem engedné be történelmi központjába. Mert a világgazdasági és politikai buborékok ellen sem győz eleget védekezni a világ józanabbik fele. Márpedig mi is arrafelé törekszünk.