A vasárnapesti tv-adásban Török Gábor politológus, a megoldhatatlannak látszó ex-koalíciós vitáról szólva úgy vélte, hogy Gyurcsány Ferenc kifogyhatatlan az ötletekben majd rövidesen előáll egy újabb ötlettel. És hétfőn reggel Gyurcsán bejelentette, hogy a jövő évre esedékes pártkongresszus helyett, szeptember 27-re össze kell hívni egy rendkívülit, hogy az döntsön az SZDSZ három alternatívájáról.
d-y-ó
Mi következik ebből? Gyurcsány régebbi aranymondását idézve annyi, hogy szeptember 27-re szeptember 28-a következik.
Egyesek szerint elkezdődött a kormány végjátéka. Mások agóniát emlegetnek, elhúzódó válságot, illetve Gyurcsány utolsó ön-átmentési kísérletét. Nyilvánvalóan bizalmat akar szavaztatni magának a következő időszakra. De megold-e ez valamit ? Semmit sem.
Mi a helyzet? A kormány kisebbségben van és az SZDSZ, pontosabban Fodor Gábor ultimátuma szerint három megoldás között választhat. Menesztik Gyurcsányt és új, koalícióképes baloldali kormány alakul. Vagy szakértői kormány alakul. Vagy előrehozott választásokat kell tartani.
A szakértői kormány egy olyan bűvszó, amely sokaknak tetszik, de senki sem tudja, mit is jelent. Gyakorlatilag majdnem ugyanazt, mint az első változat egy gyurcsánytalanított kormányt, mert csak a baloldali koalíció támogatására számíthat. A harmadik változat pedig semmi más, mint a baloldal, amelytől semmi jót nem várhat.
Fodor logikája nyilván az, hogy az MSZP az utolsó pillanatban majd csak feláldozza hőn szeretett vezérét és akkor egy új koalíció már kihúzhatja a 2010-es választásig. Gyurcsány viszont semmi mást nem akarhat, mint húzni az időt, amíg csak lehet. Egyelőre nyert három hetet. Talán azt reméli, hogy azalatt megpuhul az SZDSZ, ráébred, hogy az előrehozott választást csak a balodal egységével lehet kivédeni és akad néhány SZDSZ-es, aki megtöri az egységet. És valóban, Kuncze és Eörsi máris puhulnak.
A pártban Gyurcsány helyzete – helyesebben egy kongresszuson – szilárd, a nagy többség támogatja, nyilván ezért fordul a kongresszushoz egy kisebb grémium helyett. Mint sokan hiszik és mondják, nincs alternatívája. És valóban nincs. A párt vezetésében és a frakcióban afféle csak egy nap a világ, végkiárusítási hangulat érzékelhető, ha Lendvai Ildikót vagy a nyilatkozni egyáltalán hajlandókat hal1juk. Önhipnózis állapotában hajtogatják, hogy minden rendben van, teljes az egység és az adóreform, a költségvetés „meg lesz szavazva”. Hogy ki lesz, aki megszavazza, az nem derül ki nyilatkozataikból. Mintha vakon bíznának az elnökben. Eddig mindig volt valahogy, azután is biztosan lesz valahogy.
Nagyon nehéz megérteni Fodor Gábor álláspontját, leszámítva azt, hogy elvi álláspont, ragaszkodik az SZDSZ eredeti célkitűzéseihez és koalíciós megállapodásaihoz. De miért, ha azok kivihetetlenek? Egy esetleges választáson, akár előrehozott, akár halasztott, így-is-úgyis, kiesnek a parlamentből. Ha csendben maradnának, a következő másfé1 évet valahogyan még átvészelhetnék, aztán jöhet a bukás. Utánuk az özönvíz. Igaz, hogy a bukásig vezető út rögös lesz. Akárcsak Gyurcsány és az MSZP számára, ha mégis kiegyeznének.
Tegyük fel, hogy szeptember 27-re valóban szeptember 28-a következik. Mi változik egyetlen álmatlan éjszakán? Semmi. Gyurcsány maradt a pártelnök, vagyis pártelnök is, miniszterelnök is. Benyújtották már az adótörvényt és a költségvetési törvényt, továbbá túl vannak több keserves és eredménytelen tárgyaláson. Előttük áll a három hónapos parlamenti vita, az MSZP vagy össze tud szedni öt-hat támogatót a törvények elfogadásához, vagy sem. Ha nem, akkor a kormány bukik, majd a helyén marad. Ha elfogadták, akkor különösen a helyén marad.
Felvirrad az újabb év első napja, a húsz százalékos gázáremeléssel. Rövidesen kiderül, hogy az előző év költségvetési mutatói nem teljesültek, a GDP alacsonyabb, az infláció magasabb lett. A szociális feszültség növekszik. Eközben folynak a kampány előkészületei a júniusi EU/választásra, amelyen a baloldal feltehetően csúnya vereséget szenved. Ha addig nem, akkor és azután az MSZP vezetésének szembe kell néznie a következő évi választások várható kimenetelével, azzal a kilátással, amelyet Gyurcsány az arcukba vágott, mehetnek vissza autófényezőnek. Így is, úgy is.
Ne feledjük, 2006 májusában Őszödön nem akadt ebben a társaságban egyetlen ember sem, aki kikérte volna magának azt a hangot. Ezek az emberek már akkor eladták magukat az ördögnek. Nekik már mindegy, az utolsó szalmaszálba, Gyurcsány hihetetlen arcátlanságába is beletörődtek és az ő kitartottjává váltak. Csak még egy hónapot, még egy félévecskét, de akár csak egy hetet is, de ki fognak bírni, mindent meg fognak szavazni. Mert ők a Baloldal, amely az emberiség élcsapata, a szabadság, az önfeláldozás, a szociális érzékenység, az emberi jogok, a másság, és ha kell a másnaposság a március tizedike, a szeptember huszonnyolcadika hősei.
