Ahhoz képest, hogy az elmúlt nyolc év a permanens kampányolás jegyében zajlott – ezt sokan sokszor megállapították – és a szünet összesen nyolc napra, a választások alkalmával elrendelt kampánycsend idejére korlátozódott, most szinte síri csend honol. A kétezres évek elejének vekkerórás tüntetései, vagy az Őszödöt követő évek viharai óta mintha mostanra elfogyott volna a szufla. Az MSZP-nek –éppen most jutott eszébe azon böszmélkedni, hogy ki szivárogtatott Őszödön és ezen aztán jól Össze is vesztek. Jellemző módon az soha nem érdekelte őket, hogy mi is történt ott? Sem az, miket beszélt Gyurcsány össze-vissza, sem az, hogy nem akadt egyetlen karakán párttag, aki kikérje magának és az országnak, ami ott elhangzott. Őket mindig csak az érdekli, hogy ki szivárogtatott? Mint ahogyan ez történik Dávid Ibolya kazettaügyében is, noha mindkét eset megpecsételte az ügyben érintett gyülekezet további sorsát!
d-y-ó
Kampány helyett belügyekben torzsalkodni – mintha nem tanultak volna a régi MDF, a KDNP, az FKGP gyászos sorsából!
Az „1 + 1 = 1’ képlet is jellemző, a választási matematika tipikus tünete. Bajban lévő pártok abban a tévhitben élnek, hogy ha ketten egesítik fogyatkozó erejüket, akkor a szavazói számok automatikusan összeadódnak. Holott olyankor a másikat nem kedvelők biztosan távol maradnak az urnáktól és végül féleredmény születik.
Az MDF és az SZDSZ ötletelői azt hitték, hogy választóik majd követik a vezérek együttműködési hajlandóságát. Mint látjuk, nem ez történik. Ráadásul mindkét pártban elfelejtették, hogy kinek-minek köszönhették eddigi túlélésüket. Mindkét párt a legutóbbi két választáson már csak az MSZP kegyelméből, segédcsapataival, kölcsönadott szavazataival – sőt, talán már kopogtatócéduláival – tudta átlépni a bejutási küszöböt. Mostanra a nagyfőnök úgy lerongyolódott, hogy magának is szüksége lesz minden szál szavazatra.
Immár csak a jobboldal két pártja – a Fidesz és a KDNP – engedheti meg magának, hogy normális tempóban, kivárva az igazi kampányidőszakot, az utolsó heteket, szálljon be a küzdelembe. Helyükben egyelőre az újsütetű Jobbik foglalja el az egész térfelet, a felfuvalkodott békához hasonlóan, amely a mellette békésen kérődző növényevő méreteire próbálja felfújni magát.
A Jobbik most biztos befutó az előkelő harmadik helyre. Lehet, hogy negyedik esélyes már nem is lesz. Az újonc, a végelgyengült MIÉP romjain kezdett építkezni, de éppen a nemzeti-keresztény értelmiségi hátteret nélkülözi, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a parlamentben egyenrangú partnerként szerepeljen. A MIÉP, ha kormányképes csapatot nem is tudott kiállítani, a parlamenti szereplésben elfogadható szakmai felkészültséggel bírt. Ennek semmi nyoma a Jobbikban. Sőt, a nagy felfutás velejárójaként ellenőrizhetetlen elemek bukkannak fel egyre sűrűbben a pártban. Az a kóbor értelmiségi réteg pedig, amely mindenkiben csalódni szokott és szüntelenül új helyet keres magának, már riadtan el is távolodott a Jobbik környékéről. Maradtak a nem várt sikert meglovagló karrieristák. Ilyen rossz előjelekkel még egyetlen, sikeresnek ígérkező párt sem indult a rendszerváltozás óta – nem is beszélve a zavaros rasszizmusra és az Európa-ellenességre kapatott támogatók, szavazók hangos csapatáról.
A Fidesz – KDNP nyugodtan várja az utolsó három hetet, ezúttal sikerült – sajnos volt rá időnk – hogy mélyen a társadalomba beágyazott szervezettséggel lépjen fel a döntő időszakban.
Vessünk még egy búcsúpillantást az MSZP környékére. Mintha egy elvadult gerillaegység bukkant volna fel a párt háza táján. Gyurcsány az, az ősz vitéz, aki nem képes belenyugodni, hogy lenullázta sajátmagát. Akik figyelemmel kísérik külön kampányát, úgy látják, mintha keresztezné az MSZP útját. Egyetlen mondanivalója, hogy Orbánt összemossa a Jobbikkal és Vona Gáborral. Ebben egyetlen segítőtársa a Népszava, amely szinte élet-halál harcot folytat, ez a harc lesz a végső a bizonytalan anyagi támogatásért. Egyetlen mondanivalója az Orbánnal egyesült Jobbik, mint fasiszta veszedelem.
Gyurcsány pedig immár alig százfőnyi hallgatósága előtt folytatja azt, amit miniszterelnöksége utolsó szakaszában a parlamentben és kongresszuson művelt. Önmagából kikelve, hadonászva, fel-alá rohangálva, ordítva támadja a gyűlölt ellenséget. Úgy tűnik, hogy a kényszerű elszigeteltség egyre inkább befelé fordítja önmaga ellen, őrlődik, ez tör ki belőle elemi erővel, amikor végre hallgatókra talál. Egyre inkább emlékeztet azokra az idegbetegekre, akik fűnek-fának magyaráznák, hogy nekik van igazuk az egész világgal szemben. Nem lesz vele könnyű dolga az MSZP maradékának a következő parlamenti ciklusban, amikor a megfogyatkozott frakcióban elemi követelmény lesz a fegyelmezett politikai szereplés. Nem játszhatják majd el ugyanazt a kutyakomédiát balról, amire a Jobbik készül a másik szélről.
Lehet, hogy a két ellenzék-jelölt párt végül egymásra talál és lesz belőlük egy meg egy = Egy?
