S irántuk áradó rokonszenvét nem titkolja a tengerentúli és inneni diplomácia, amely eddig köztudottan a hazai liberálisokat tüntette ki rokonszenvével.

Ezen tűnődve bátran feltehetjük a kérdést önmagunknak, nem túl korán parentáltuk-e el a jó öreg SZDSZ-t, amely egyre inkább hasonlított már az öreg Halálhoz, noha egykor maga is délceg bajvívóként indult.

Ő, az egykori SZDSZ maga volt a szeplőtelen, ifjú demokrácia, az emberi jogok, a forradalmár hatvannyolcas ifjúság, a nagy generáció, a kommunizmus és a náci-fasizmus ellenfele és leleplezője, a felvilágosodás szellemi örököse, a szabadság záloga. Aztán szilárd parlamenti képviselethez jutva egyetlen pillanat alatt elfeledve összes ígéreteit, már csak a hatalom és a zsákmány érdekelte. Ezért mindenre kapható volt. Végül nem maradt egyetlen tagja, egyetlen szavazója sem.

Ne előlegezzük meg a naiv, lelkes és fiatal jog- és környezetbarát seregnek, hogy ők lennének a fiatal Halál. De mögéjük sorakozott most az a szavazóréteg, amely egyre apadva ugyan, de évtizedekig kitartott a lezüllött SZDSZ támogatásában, míg csak maga az öreg nem tette azt lehetetlenné. Mit kezd maroknyi fiatal a támogatóival?

Másik, jócskán elaggott Halálunk még tartja magát, ezer nyavalyától gyötörten, reszkető kézzel kapkod életmentő receptek után. Orvosai, a speen-doktorok és média-guruk most fiatalító kúráról, vérátömlesztésről beszélnek, hátha az még segít.

Csakhogy elfeledkeznek arról, hogy az öreg test ebbe is belepusztulhat.

Elfelejtik, hogy az MSZP régi vezetése, a pártállamot génjeiben hordozó mai kádernépség immunis a fiatalításra. A választási listák esélyes helyeit lefoglalta magának az az ötven-hatvan funkcionárius, akinek létkérdése a képviselőség, legalább felének egyetlen egérútja a jog, mögé bújva megpróbálja átvészelni a vészterhes időket, amikor a hatóságok feltárják majd az elmúlt két ciklus panamáit és mulasztásait, visszaéléseit és törvénytelenségeit.

A közéjük furakodott néhány fiatalabb káder maga is belekeveredett már néhány gyanús manipulációba, legalább passzív módon részese Zuschlag-féle ügyleteknek, pénzszivattyúzásoknak, pártpénzzé alakult közpénzek lenyúlásának, elköltésének. A maradék, még mindig milliós szavazóréteg pedig érzékeletlen az etikai eltévelyedésekkel szemben, ragaszkodik megszokott kedvenceihez.

Hogyan kezelik majd Gyurcsányt, ha éppen rájön a szerepelhetnék, ahhoz pedig pozícióra lesz szüksége. A parlamentben csak úgy juthat szóhoz, ha legalább frakcióvezető-helyettes. Hogyan működik majd az MSZP egyetlen politikai súlyú csoportja, a frakció, ha eluralkodik rajta a bukott vezér nagyzási mániája? Az MSZP feltámasztását legalább négy évre megbéníthatja a saját, bebetonozott frakciója. Lehet másik az MSZP?

Végleg kiszenvedett a már két cikluson át mesterségesen, az MSZP lélegeztetőgépén tartott MDF. Látványos haláltusája arra a közhelyre emlékeztet, hogy az egykori dráma komédiaként lép le a történelem színpadáról. Szinte megmagyarázhatatlan, hogy olyan, a maguk műfajában sikeresnek számító szakemberek, mint a közgazdász Bokros, a politológus-menedzser Somogyi Zoltán, vagy az egykor rendszerváltó élharcos Debreczeni, Király Zoltán, a tehetséges jogász-politikus Dávid Ibolya sértődések, elfogultságok és gyűlölködések áldozataivá züllesztették önmagukat. Az ő számukra nincs feltámadás a közéletben, sem béke politikai pályafutásuk poraira?

A gyászbeszédek önvigasztaló fordulata, amikor a ravatal felett elhangzik: „De szelleme tovább él!” Szembe kell néznünk azzal az eshetőséggel, hogy az SZDSZ, az MSZP és részben a korcs MDF-szelleme is még sokáig kísért majd a média világában.

Sikerük biztosítéka hosszú időn keresztül a megkaparintott média-hatalom volt, amelyhez görcsösen ragaszkodtak, a kuratóriumi tagságtól az egyes médiumok birtoklásáig. Ez, mint visszajáró kísértet, még jó ideig rémítgeti majd az ijedőseket fasizmussal, rasszizmussal, diktatúrával, hatalmi visszaéléssel.

Mesének indult, de nem mese ez, gyermek, aki felnőtt szavazó képében állsz sorban a kis magyar éjszakában.