Hosszú hónapok közvéleménykutatásai, számítgatások, kombinációk, variációk, mérlegelések, valószínűségek után még jelen pillanatban is nyitott a kérdés, hogy sikerül-e a Fidesz-KDNP-nek megszereznie a kétharmados parlamenti többséget. Az előzetes, biztosra mondott 140 körüli első fordulós parlamenti helyből hiányzik két tucat. Igaz, hogy éppen ez a két tucat néhány tizedszázalékon múlott, de a bizonytalanság továbbra is felhőzi a jövő terveit. Szinte senkinek sem tűnt fel, hogy van egy másik találós kérdés, amelyre választ várt a politikai világ, nevezetesen, hogy hány párt jut be a parlamentbe? A forduló eredményei után sztereotip válasszá vált, hogy négypárti parlamentünk lesz: MSZP, LMP, Jobbik, Fidesz. Esetleg Fidesz-KDNP. Most ekkor ez négy vagy öt? Orbán Viktor a választás előtti egyik riportjában egy kérdésre válaszolva megemlítette, hogy a Fidesz néppárt, és hogy a kereszténydemokrácia különbséget tesz tettes és tett között. Lényegében arra a keresztény alapelvre utalt, amely szerint a bűnös számára van bocsánat, magára a bűnre nincs mentség.
d-y-ó
A keresztény alapállás eddig is, már jó ideje jelen van a Fidesz elnökének eszmevilágában. De vajon kiterjeszthető-e ez magára a pártra is? Orbán azt is megemlítette, hogy a Fidesz az Európai Néppárt tagja. De a legnagyobb uniós pártnak nem minden tagja kereszténydemokrata. A CDU és a CSU, vagy az Osztrák Néppárt természetesen az, vagy legalább nevében még az. Berlusconi és Sárkozy pártjai viszont nem azok. Franciaországban már idestova hatvan éve nincs kereszténydemokrácia, Olaszországban közel húsz éve csak egy törpe párt viseli ezt a nevet a hajdani tömegpárt utódaként.
A Fidesz típusa az említett két nagy gyűjtőpárthoz hasonló, amelyekben többféle irányzat van jelen. Keresztények, liberálisok, konzervatívok egyidejűleg, például a német CDU mellett rendszerint koalíciós partner: a Liberális Párt, amelyhez valamikor a néhai SZDSZ-t is rokoni szálak fűzték ideig-óráig.
A „Néppárt” mint elnevezés eredetileg annyira specifikusan keresztény, illetve később kereszténydemokrata jelentéssel bírt, hogy a De Gasperi alapította olasz kereszténydemokrata párt, a Patito Popolare Italiano – vagyis Olasz Néppárt nevet viselte, az osztrák pedig ma is ÖVP, Osztrák Néppárt. A KDNP elődje, a Demokrata Néppárt a háború utáni években taktikai kényszerűségből hagyta el a neve elől a „keresztény” jelzőt, mivel a Horthy-korszak „politikai kereszténysége” erősen lejáratta a „keresztény” szó jelentését, amely ma is sokak fülében csak annyit jelent, hogy az illető nem zsidó. Tehát mondjuk ebben az értelemen Kovács László és Gyurcsány is „keresztények”.
Előbb-utóbb fel kell tehát tennünk magunknak, de esetleg másoknak is a kérdést, mit jelent néppártnak lenni, mit jelent kereszténydemokratának lenni és mit jelent Európában a „néppárt” szó? Egyszerű gyűjtőpártiságot, vagy annál többet, eszmei elkötelezettséget?
De – és ez politikai taktikai kérdés – akkor hát négy-e, vagy öt?
Hány pártról beszélhetünk a leendő országgyűlés kapcsán?
Mert ha négy, akkor egyetlen jobbközép párt áll szemben egy közép-bal-liberális, egy bal-szélsőbal szocialista és egy szélsőjobb radikális párttal, egyetlen kormánypárt három ellenzékivel. Ez a pártok közötti pozícióelosztásnál nevetséges kisebbségbe sorolja a többiekhez képest mammutnagyságú Fidesz-KDNP-t.
Példaként említhetjük az ORTT-t, ahol ciklusokon keresztül érvényesült a baloldal akarata azáltal, hogy az eredetileg jobboldalnak járó MDF-helyet a baloldallal összejátszó Dávid Ibolyáék birtokolták.
Ez szimpla taktikai kérdés, akár komolytalannak is tekinthetjük ahhoz képest, hogy miféle elkötelezettséget jelent kereszténydemokratának lenni.
Még akkor is, ha ezt a fogalmat az elmúlt húsz évben számosan és sokszor megtépázták, lejáratták. Kereszténydemokrata kötődésre hivatkozott eredetileg az MDF, ha éppen kedve tartotta, akkor az FKGP is és itt vagyunk mi, kereszténydemokraták, akiket saját belügyeink hoztak súlyos, olyankor szégyellnivaló helyzetbe.
Pillanatnyilag és jogilag még létezik „egy négypárti” parlament. Lehetséges, hogy ebből a megszokásból rájár a nyilatkozók nyelve erre a négypártiságra anélkül, hogy utánaszámolnának, hány párt is ez a választások félidejében?
Akkor hát, négy vagy öt?
