– Ön a Tisza Párt egyik legjobb ismerője, hiszen minden fővárosi közgyűlésen velük vitatkozhat. Milyennek látja őket?

– Az, hogy vitatkozhatok velük, túlzás, miután ők az igazi szájkosár-frakció. Magyar Péter nem engedi se nyilatkozni, se érdemben vitatkozni őket a Fővárosi Közgyűlésben. Olyannyira, hogy a legutóbbi ülésen két olyan napirendi pontnál, amelyek a saját előterjesztéseik voltak, épp maguk kevertették le a vitát a főpolgármesterrel. Tehát még a saját javaslataikat se tudják megvédeni. Rengeteg, a választókat, a budapestieket érintő kérdésben még csak megnyilvánulni sem hajlandóak. Nem tudjuk, mit gondolnak például az olajblokádról, a pride-ról vagy Kollár Kinga „tiszaőszödi” beszédéről Brüsszelben. Ezekben a kérdésekben hallgatnak, mint a sír.

– Ha már fővárosi közgyűlés: a „hiperpasszív” Karácsony Gergely láthatóan nem igyekszik összehívni, nehogy érdemi kérdések és témák kerüljenek elő a választások előtt. Ez valami stratégia a részéről, netán megint jön az a bizonyos villamos?

– A korábbi évek gyakorlata szerint a főpolgármester a választások előtt nem hívja össze a Fővárosi Közgyűlést. Így márciusban sem lesz, csak valamikor áprilisban. Egyes bizottságok viszont tartottak ebben a hónapban is rendkívüli ülést, egyszer még maga Mártha Imre is megjelent (a Budapesti Közművek baloldali kötődésű, milliárdos vezérigazgatója – a szerk.).

– Ön szerint milyen esélyei vannak a kormánypártoknak a fővárosi kerületekben?

– Minden választókerületben olyan jelölt indul, aki a legjobban meg tudja szólítani és a leginkább tudja képviselni az ott élőket. A jelöltek nem a kampányban kezdték a munkát, jellemzően ott élnek, ismerik a helyiek problémáit, évek óta oszlopos tagjai a helyi közösségeknek. Illetve van, hogy évek óta sikeresen megnyerik a választásokat – pontosan az előbbiek miatt. Mindegyikük keményen dolgozik azért, hogy Budapest egy jobb és élhetőbb fővárosa lehessen a nemzetnek. Én azt látom, hogy

rengeteg itt élő ember csalódott az utóbbi évek romboló baloldali város- vagy kerületvezetésében. Arról nem beszélve, hogy az idei választás tétje komolyabb, mint valaha, és ezzel a budapestiek is tisztában vannak.

Április 12-én dől el, milyen sorsot választunk magunknak a következő négy évre, hiszen könnyen elveszíthetjük, amit ma természetesnek élünk meg: a nyugdíjakat, a családtámogatásokat, a rezsicsökkentést. De ugyanilyen természetesnek vesszük a békét, miközben megfeledkezünk arról, hogy mindez nem magától értetődő. Magyarországon csak addig garantált a béke, amíg a nemzeti kormányunk elég tökös ahhoz, hogy nemet mondjon minden brüsszeli átokra: a háborúra, a migrációra, a woke-ra…