„Amikor a nemzetiségeket támogatjuk, fontos közösségi helyiségek, iskolák, óvodák újulhatnak meg, de ugyanilyen fontos az egyházak támogatása is”, ez tette lehetővé korábban a mohácsi szerb ortodox templom rekonstrukcióját, és ez adott erőt a szőlőhegyen álló kápolna felújításához is – hangsúlyozta az államtitkár.

Felidézte, a Miniszterelnökség közvetett segítséget adott a kápolnaberuházáshoz, amely példaértékű helyi összefogással, sok ember akaratának, munkájának eredményeként valósult meg.

Soltész Miklós ígéretet tett a helyi parókia megújítására, az áprilisi országgyűlési választásokra utalva ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a következő két hétben hatalmas összefogásra van szükség az elmúlt időszakban a nemzetiségekért is végzett közös munka folytatása érdekében.

Hargitai János, Baranya 3. számú, Mohács központú körzetének a választásokon újra induló, KDNP-s országgyűlési képviselője kiemelte: magyarok és szerbek évszázadok óta élnek együtt a térségben, az oszmánoktól az 1526-os mohácsi csatában vereséget szenvedett közép-európai seregnek sok szerb katona is tagja volt.

A mohácsi szerb közösség kicsi, mintegy ötven emberből áll, de hihetetlen az, amit az építészeti értékmentésben produkál

– utalt a szerb ortodox templom, a kápolna és Mohácstól mintegy harminc kilométerre található erdősmecskei templom felújítására. Az a gazdag jövő, ami előttünk áll, még inkább kötelez építészeti értékeink megőrzésére, ápolására, felújítására – fogalmazott Hargitai János.

A mohácsi csata 500. évfordulójáról történő méltó megemlékezéssel összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztosként is dolgozó kereszténydemokrata politikus kitért arra, hogy a mohácsi Duna-híd megépítésével könnyebbé válik Szerbia elérése közúton, amely a szerb államnak és a magyar kormánynak is célja.

Magyarország és Szerbia között energetikai együttműködés és infrastrukturális kapcsolatok építése is zajlik, a most még csak személyforgalmat lebonyolító hercegszántói határátkelőhely a jövőben teljes értékűvé válik – közölte.

Sztepanov Milán, a Mohácsi Szerb Önkormányzat elnöke beszámolt arról, hogy a Vodica nevű kápolnát a Mohácsi Szerb Önkormányzat szervezésében újította fel a helyi szerb közösség, összefogva a város lakosságával, ezzel megőrizték az utókornak a mohácsi szerbség egy darabját, egyúttal „tündöklő állapotba hozták Mohács egyik csodáját”. Az ilyen emlékek megóvása kötelesség, mert amellett, hogy azok a múlt emlékei, egyúttal identitásuk, hitük, összetartozásuk alapjai is – hangoztatta.

Bibity Jován esperesi helynök azt mondta, ahányszor összegyűlnek valamilyen közösségükhöz tartozó érték felújítása alkalmából, tanúságot tesznek arról, hogy a hit és az összetartozás nemcsak szavak, hanem tettek is. A kápolna felújítása nemcsak építési munka, hanem annak a jele, hogy őrzik gyökereiket, hagyományaikat, lelki értékeiket – jegyezte meg.

Azt kívánta, legyen ez a kápolna olyan hely, ahol mindenki megállhat, imádkozhat, megnyugodhat és erőt meríthet. Emlékeztessen egyúttal arra, hogy az egymással való közösségünk a legnagyobb megújulás, az, amely egyaránt épít kívül és belül.

Mohácsi Bugarszki Norbert, a kivitelezés koordinátora utalt rá, hogy a kápolnát egy természetesen kialakult forrás fölé 1902-ben emeltette a Mohácsi Szerb Ortodox Egyházközség. A 20. század elején a vallásos helyiek közül újhold idején péntektől vasárnapig sokan keresték fel a Vodicát. Imádkoztak és a fájó, beteg testrészüket a forrás vizével mosták, de szabadon meríthettek is belőle, vihettek azoknak, akik nem tudtak eljönni a kápolnához. A forrás az 1960-as években elapadt a környéken végzett vízkitermelései munkák miatt, a kút azonban a 2007-ben történt kimélyítése óta újra vízzel ajándékozza meg a látogatókat.

A kápolna mostani rekonstrukciójához – amely magába foglalta az építmény szigetelését, vakolását kifestését, a tető cseréjét és a környezet rendezését is – sokan pénzadománnyal, munkával, vagy egyéb felajánlásokkal járultak hozzá – tette hozzá a koordinátor.