Bűn lenne nem beszélni a magyarországi németek második világháború utáni elüldözéséről – jelentette ki a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára kedden Budapesten, a magyarországi németek nyolcvan évvel ezelőtt megkezdett kitelepítéséről szóló emlékkonferencián.
Soltész Miklós a Soha többé! címmel, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) székházában megrendezett tanácskozáson azt mondta: ha a kutatók nem fedik fel, nem mondják el a szenvedők történteit, akkor arról – adott esetben – néhány év, évtized múlva senki nem beszél majd.
„Ez bűn. Bűn azért, mert annak súlyos következménye lehet” – hangsúlyozta az államtitkár, hozzáfűzve,
a nyolcvan évvel ezelőtt kezdődő kitelepítés gyalázat, árulás, kicsinyes és cinikus bosszú volt.
Az elüldözött emberek ártatlanul szenvedtek, és évtizedekig kellett a történtekről hallgatni; mindez faji alapon történt, éppen azután, hogy lezárult a második világháború, a szörnyűséges náci Németország zsidóüldözése, kollektív bűnösnek mondták ki a németeket – mutatott rá a kereszténydemokrata politikus.
Közölte: a Baltikumtól kezdve, Lengyelországon át, Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia és Magyarország őslakos német nemzetiségi lakóit, mintegy tizenkétmillió ártatlan embert ért a bosszú. Mindez a békekötések után, az alapelvek teljes felrúgásával történt.
A háborúk pusztításai és a szenvedések nem érnek véget a békekötéskor sem, hullámai százezrek, milliók szenvedését, halálát okozzák
– jegyezte meg Soltész Miklós, aki azzal zárta beszédét: „tanuljunk ebből. Soha többé!”
Englenderné Hock Ibolya, az emlékkonferenciát szervező Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke arról beszélt, fontos politikai céljuk a korrekt magyarországi emlékpolitika kialakítása. Szükségesnek nevezte a történelem dogmamentes, semleges feldolgozását, azt, hogy mennyire járultak hozzá a németek Magyarország fejlődéséhez.
Freund Tamás, az MTA elnöke emlékeztetett: az elüldözöttek zöme szorgalmas, szakmailag képzett föld- vagy kézműves volt, az ő ismereteik és tapasztalataik a második világháború utáni újjáépítés során „hiányoztak”. Kitért arra is, hogy a diszkriminatív politika következtében az itthon maradottak nagy számban adták fel identitásukat.
Joschi Ament, a Magyarországról Elűzött Németek Szövetségének elnöke azt mondta, az elüldözés során körülbelül 220 ezer magyarországi német vesztette el a hazáját és körülbelül ugyanennyien maradtak Magyarországon. A magyarországi kitelepítés embereket választott szét, de a német nemzetiségi közösséget nem tudta tönkretenni – jelentette ki.
Az Országgyűlés 2013-ban nyilvánította január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává, arra emlékezve, hogy 1946-ban ezen a napon hagyta el Magyarországot a kitelepített német nemzetiségű embereket szállító első vonatszerelvény. Az Országgyűlés határozatában hangsúlyozta, hogy tisztelettel adózik mindazok emléke előtt, akiket a második világháború után a kollektív bűnösség igaztalan vádja és elve alapján üldöztek és hurcoltak el.
