A Felvidékről elűzött magyarokra emlékezni nem csak kötelesség, hanem hűség is – jelentette ki Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó a 79 évvel ezelőtt kezdődött kitelepítés emléknapja alkalmából tartott rendezvényen vasárnap a Rákóczi Szövetség által a Budapest rendezvényhajón szervezett megemlékezésen.
Szili Katalin emlékeztetett, hogy 1947. április 12-én indultak el azok az első vagonok, amelyek „megfosztották szülőföldjüktől közel százezer honfitársunkat”. Az volt az egyetlen bűnük, hogy magyarok voltak, a Benes-dekrétumok alapján kollektív bűnösnek kiáltották ki őket, és megfosztották őket otthonuktól.
Ma nem csak azokra emlékezünk, akiket kitelepítettek, hanem azokra is, akik a felvidéki magyarságért küzdöttek – tette hozzá a kereszténydemokrata politikus. Úgy fogalmazott,
az emlékezés nem csak a múltba révedést jelenti számunkra, hanem egy hidat is a jövő felé. Egy olyan jövőképet kell teremteni, amely ezt a világot egy kissé nyugodtabbá teszi.
„Emlékezni nem csak kötelességünk, hanem hűség is azokhoz, akik akkor elhagyni kényszerültek hazájukat” – mondta a miniszterelnöki főtanácsadó.
Kitért arra is, hogy több mint húsz évvel az Európai Unióhoz való csatlakozás után nem a bocsánatkérés következett be, hanem a szlovák parlament megerősítette az említett dekrétumokat. Hol van az az Európa, amelyik annyira büszke arra, hogy számára mindenki egyenlő? – vetette fel Szili Katalin.
Hangsúlyozta: ennek ellenére ki kell mondani, hogy
mi nem a gyűlölet hangján kívánunk szólni, és nem a múlt sérelmeit akarjuk izzítani. Azt viszont elvárjuk, hogy arra, ami ma is fáj nekünk, legyen gyógyír, nézhessünk szembe múlttal és mondhassuk ki az igazságot.
A mai napnak a felemelkedés napjának is kell lennie, akkor, amikor számunkra fontosabb a biztonság, mint a reménytelenség, a kilátástalanság. Akkor, amikor számunkra fontosabb az összetartozás, mint a gyűlölet vagy az alpáriság áradása.
Nekünk ma itt a legfontosabb a béke, a biztonság és az emlékezés, mert ezzel tartozunk azoknak, akik elszenvedték 79 évvel ezelőtt az otthonuk elvesztését – közölte Szili Katalin.
Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke arról beszélt, hogy a kitelepítések során „életek szakadtak meg”, a történtek szinte minden magyart érintettek a Felvidéken. Ebben a nehéz időben nem volt tanácsos Csehszlovákiában magyarul megszólalni, nem működhetett magyar iskola – idézte fel, hozzáfűzve, a bűnökkel teli időszakért soha senki nem kért bocsánatot. Erkölcsi kötelességünk és feladatunk emlékezni – szögezte le Csáky Csongor.
Gubík László, a felvidéki Magyar Szövetség elnöke azt mondta, az emléknapon „százezer fehér vértanú előtt hajtunk fejet”. Ha a felvidéki közösséget talpra akarjuk állítani, akkor nem azt kell keresni a múltban, hogy ki, mikor hiányzott egy fontos próbatételnél, hanem békességet kell teremteni. A békesség megteremtése és a hit el nem vesztése mellett fontos a cselekvés is. „Rajtunk kívül senki nem fogja megoldani a sorskérdéseket”.
Az Országgyűlés 2012. december 3-án egyhangúlag nyilvánította emléknappá április 12-ét, a magyar lakosság Felvidékről való kitelepítésének kezdőnapját.
