Csercsa Balázs, a Tisza Párt volt egyházügyi munkacsoport-vezetője a Gondolának adott interjúban megerősítette, a Tisza valóban drasztikus megszorítást tervez az egyházak támogatása tekintetében; a negyvenszázalékos elvonás csak az alsó határ. Kiderült: még az egyházügyek államtitkársági szintű képviseletét sem tartották szükségesnek, „volt, aki azt mondta, hogy ezt a feladatot két ember is el tudja végezni”.

A portálnak Csercsa Balázs azt mondta, a tervet készítő munkacsoporttal hosszas vitája volt arról, hogy szükséges-e egyáltalán az egyházügyeket államtitkári szinten képviselni. „Amikor a kormány szervezeti felépítéséről gondolkodni kezdett a Tisza, akkor az egyházügyeket csupán egy főosztály hatáskörébe utalták volna. Volt, aki azt mondta, hogy ezt a feladatot két ember is el tudja végezni.”
„Végül, a távozásomkor úgy tűnt, sikerült meggyőzni őket az államtitkári képviselet szimbolikus és gyakorlati jelentőségéről, de ha lesz is egyáltalán egyházügyi államtitkárság a Tisza-kormányban, az bizonyára a korábbinál jóval kisebb apparátussal fog felállni. Ez is kérdéses viszont, hiszen jelenleg a Tiszának még egyházügyi szakpolitikai munkacsoportja sincs” – hangsúlyozta. Szerinte
ezek a történetek és a megjelent program is jól mutatja, mennyire érdeklik a Tisza Pártot az egyházak valójában: a kampány során igyekeznek szép szavakkal magukhoz édesgetni őket, de a valódi tervek egész mások lehetnek az egyházak esetében is, mint amit hivatalosan elmondanak.
A Tisza Párt kiszivárgott gazdasági elképzeléseiről Csercsa Balázs kijelentette: „az Indexen megjelent gazdasági dokumentumról többször elmondtam, és két perben tanúként is megerősítettem, hogy az a legjobb meggyőződésem szerint a Tisza köreiben készült, és tükrözi a Tisza gazdasági szakembereinek gondolkodását. Ugyanakkor ez nem program, hanem tanulmánygyűjtemény, amely alapján a program készült.”
„Azt hiszem, a Tisza februárban megjelent, hivatalos programja jól alátámasztja, amit korábban is mondtam, hogy ez egy, a kampány számára készült, a kampányban felhasználható ígéretgyűjtemény, amelyhez képest a valós szándékok sokszor eltérőek. Egy őszinte, komoly program megmondja, hogyan kívánja a célokat elérni, és megmondja, mire kíván több, illetve kevesebb hangsúlyt helyezni. Úgy gondolom,
világosan látszik, hogy ez a közzétett Tisza dokumentum csak kampányszlogenek gyűjteménye, nem pedig egy őszinte és komoly kormányprogram.
Ezen belül a közzétett egyházpolitikai programterv, mint cseppben a tenger mutatja az egész dokumentum hiányosságait. Ha a távozásom után csak ezt sikerült összehozni, akkor nem csodálom, hogy a Tisza az Index-interjúm megjelenésének napján felszámolta az egyházügyi munkacsoportot” – jegyezte meg Csercsa.
Kifejtette: „egyrészt a programterv semmitmondó kijelentéseket tartalmaz.
Jellemző az egyházak Tisza általi valódi megbecsülésére, hogy Magyar Péter a kilépésemre reagáló posztjában azt írta, hogy én a hatalomtól egy zsíros állást kaptam a kiállásomért cserébe, ami persze nem igaz.
Később, az egyik tanúmeghallgatásom során a Tisza Párt ügyvédje azt sugalmazta, hogy én az Esztergomi Hittudományi Főiskolán kaptam volna állást. Ezt egyszerűen nem is tudom mire vélni. Bár minden tiszteletem ennek a Főiskolának, soha semmi közöm nem volt hozzájuk, és most sem kaptam tőlük állásajánlatot, de még csak egyetlen levelet sem, semmit. Ez az egész történet légből kapott, hasraütés-szerűen kitalált hazugság.
Ugyanakkor ezzel a sugalmazással nem csak engem rágalmaztak meg. Ennek a nagy múltú Főiskolának a nagykancellárja maga Erdő Péter bíboros, prímás-érsek úr. Hogy merészeli a Tisza Párt képviselője azt sugalmazni, hogy a bíboros úr és a Főiskola hajlandó lett volna nekem munkát adni, pusztán azért cserébe, hogy én propagandahazugságokat mondjak?! Teljes képtelenség. Jól mutatja viszont, mit gondol Magyar Péter és a Tisza Párt valójában az egyházakról.”
Csercsa Balázs rámutatott, „a hivatalosan megjelent egyházpolitikai programterv szakmai hiányosságokat is tartalmaz. Beleírták például, hogy az egyházaknak felajánlható SZJA 1 százalék megmarad. Ezt szerintem szakmailag teljesen felesleges leírni. Ezt ugyanis nemzetközi szerződés, valamint húsz évre megkötött egyházi alapszerződések garantálják, és ezt még az MSZP kormány is jogosnak és igazságosnak tartotta.
Természetes tehát, hogy az egyházi SZJA 1 százalék megmarad, hacsak nem éppen azért írták bele, mert titokban a megszüntetésén gondolkodnak.
A Tisza hivatalosan megjelent dokumentuma viszont épp a lényeget elhallgatja. Például arról beszélnek, hogy a nem-normatív támogatásokat ezentúl pályázati rendszerben tervezik elosztani. Az én tervemben társadalmilag igazságosnak találtam volna felülvizsgálni, hogy mennyi nem-normatív támogatásra van valójában szüksége az egyházaknak. Ennek egy része ugyanis nagyon jó célokra fordítódik, de egy része felesleges kiadásokra megy. Azért költik el, mert van. Ezért a nem-normatív támogatások igazságosan kijáró részét az én tervem szerint átlátható és elszámoltatható, a civil szervezetekéhez hasonló pályázati rendszerben osztottuk volna el. Ez a külön pályázati rendszer viszont csak egyházak számára lett volna nyitott.
A kieső bevételeket pedig a felajánlható SZJA megemelésével pótolhatták volna az egyházak. Mégpedig úgy, hogy az egyházi 1 százalék fennmarad, ezenkívül pedig további négyszer 1 százalék felajánlható lett volna civil szervezetek és egyházak számára is. Vagyis az állampolgár saját döntése szerint felajánlhatott volna az SZJA-jából 4 százalékot, százalékonként tetszőlegesen bármilyen civil szervezetnek, alapítványnak, médiaterméknek, vagy akár egyházaknak is. Az egyházak pedig így akár legfeljebb 5 százalékos felajánlásban is részesülhettek volna. Ez társadalmilag is igazságosabb lett volna, hiszen az állampolgárok maguk dönthettek volna arról, hogy az állam mire költse az adóforintjaikat. Ezt a tervet teljesen elvetették. Ehhez képest
a nem-normatív támogatásokkal a Tisza terve valójában egyszerűen az, hogy ezeket teljesen elveszik, és beteszik egy nagy, közös kalapba. Ezután erre a pénzre pályázati keretben pályázhatnak majd az egyházak, de nemcsak ők, hanem civil szervezetek is.
Ezzel és más változtatásokkal együtt pedig csak alsó hang az a 40 százaléknyi támogatási összeg, amitől az egyházak valójában eleshetnek. A támogatásokról pedig továbbra is az állam dönt majd, ebből az állampolgárokat továbbra is kihagyják. Minderről persze a Tisza nem beszél, helyette csak üres kampányszlogeneket puffogtat a kampányprogramjában. És az a gyanúm, hogy ez minden más téren is így van.”
A teljes interjú itt olvasható
