– A Tisza Párt globalista kapcsolatai, célkitűzései alapján lehetséges, hogy számukra az egyházak, illetve az egyházi közösségek támogatása sokadrangú téma lenne, ha ők kormányoznának?

– Ez egyértelműen látszik: az elmúlt hónapokban újra és újra láthatóvá vált, hogy akár a gazdaságpolitikájukkal, akár pedig a körvonalazódó társadalompolitikai elképzeléseikkel mind-mind egyházellenes magatartást vettek fel. Az egyházi intézmények finanszírozását csökkenteni akarják, és összességében az egyházaknak a társadalomban betöltött misszióját is igyekeznek visszaszorítani. Véleményem szerint

a Tisza Párt nem csupán egyházellenes, hanem kifejezetten keresztényellenes ideológiát követ,

hiszen Brüsszelben már bizonyították, amióta az Európai Parlament tagjai, hogy a béke helyett a háború oldalán állnak. Tagjai annak a pártcsaládnak, amit egyébként a KDNP azért hagyott el, mert az Európai Néppárt kritikátlanul támogatja a migrációt. Véleményünk szerint az a migráció, amivel Európa szembesül, az kifejezetten egy vallási alapú és keresztényellenes migráció, egy teljesen más vallás és egy más kultúra térnyerését célozza. Az LMBTQ-ideológia is – amit az Európai Néppárt szintén felkarolt – teljes egészében ellentétes a keresztény tanítással. A mi álláspontunk szerint a Szentírásból is egyértelmű, hogy a teremtés rendje az, hogy a Jóisten férfit és nőt teremt. Ez biológiailag meghatározott, és nem az emberre van bízva, hogy mi az ő neme. Ennek megfelelően az apa férfi, az anya pedig nő. A Tiszában pedig látjuk, hogy tobzódnak azok a magyar közéleti szereplők és politikusok, akik az LMBTQ-ideológiának az élharcosai. Ez mind-mind azt mutatja, hogy egyházellenes, egyszersmind keresztényellenes a Tisza Párt, illetve a Tisza Pártnak a politikusai.

– Csercsa Balázs személye külön érdekes, ő mint a Tisza egyházügyi munkacsoportjának vezetője nemrég elhagyta a pártot. Mit jelezhet az ő távozása?

– Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok arra, vajon ő ki mer-e állni, mert az nem egy privát kérdés, hogy ő miért hagyta el a Tisza Pártot. Ez egy nagyon komoly társadalompolitikai és közéleti kérdés. Hogy mi készül vajon a Tisza Párt műhelyeiben? Ő mit láthatott, amivel már nem tudott azonosulni? Hiszen ne feledjük el, ő akkor is vezetője volt a Tisza Párt egyházpolitikai műhelyének, amikor már láthatóvá vált, hogy a Tisza egyértelműen az egyházakat és az egyházi intézményeket, egyházi közösségeket, közfeladatot ellátó intézményeket, az egyházi bölcsődéket, óvodákat, idősotthonokat sarcolná meg, mintegy másodrendű állampolgárként kezelve azokat a keresztény embereket, akik a saját vallásuknak és kultúrájuknak megfelelő közszolgáltatást kívánnak igénybe venni. Még akkor is maradt, amikor egyértelművé vált, hogy Magyar Péter és társai Brüsszelben a béke helyett a háborúra szavaztak, ahogy akkor is, amikor kritikátlanul támogatták a migrációt, és amikor a Tisza Párt körül elkezdtek megjelenni az LMBTQ-lobbisták. Nos, hogyha mindezek mellett is a Tisza Párt egyházpolitikai műhelyének vezetője maradt, akkor

vajon mit láthatott most, mi az, ami még az ő gyomrát is felfordította, és azt mondta, hogy ezt most már nem tudja vállalni.

Úgy gondolom, hogy ez a távozás egy még súlyosabb és még szörnyűbb egyházpolitikát jelez, olyat, amivel már ő sem tud azonosulni.

– Vajon, ha tehetné, visszahozná a Tisza a 2010 előtti időket, amikor az egyházi iskolák tanulói, az egyházi fenntartású szociális intézmények ellátottjai kevesebb állami támogatást kaptak?

– Szerintem ez nem is kérdés. A Tisza Párt szakpolitikáit, gazdaságpolitikáját, adópolitikáját, a különböző társadalompolitikai kérdésekről szóló programjaikat olyan személyek, olyan gazdasági szereplők, olyan politikusok és olyan baloldali megmondó emberek készítik, illetve írják, akik vagy deklaráltan a 2010 előtti világnak, tehát a Gyurcsány-Bajnai kormányoknak voltak a kifejezett szekértolói, vagy pedig egyértelműen annak a genderideológiával átfűtött liberális politikának a magyarországi harcosai, akik mind-mind egyházellenesek. Mit várhatnánk tőlük?

Teljesen egyértelmű, hogy mire készülnek.

– Mindezeket figyelembe véve mi a tétje az áprilisi országgyűlési választásoknak?

– Egy választás nem csupán egy konkrét politikai pártnak a támogatása. Egy választás az mindig egy világnézet mellett történő kiállás, és szerintem 2026-ban ez a korábbiakhoz képest sokkal egyértelműbben és markánsabban fog jelentkezni. 

Két olyan párt, illetve pártszövetség között kell választani, amely közül az egyik egyértelműen a keresztény-konzervatív, hit alapján álló világnézetet képviseli, a másik pedig gyökeresen, minden megnyilvánulásával ezzel ellentétben mindannak a rombolását tűzte a zászlajára, amit a kereszténység és a keresztény kultúra képvisel. 

Tehát itt két markáns világnézet, két kultúra ütközését látjuk, így nemcsak pártokról kell döntenie az embereknek, hanem arról, hogy a kereszténység, a keresztény kultúra mellett, vagy a kereszténység és a keresztény kultúra ellen foglalnak állást.