– A hazafias kormány az utóbbi másfél évtizedben mintegy harminc módozatot dolgozott ki és léptetett működésbe a magyar családok segítésére. Ezek legfogósabbja az otthonhoz jutás segítése. Mi mutatja, hogy ez a kísérlet eredményes?

– Magyarország – immár elmondhatjuk – családbarát országgá vált. Az elmúlt tizenhat évben a nemzeti kormány hatalmas erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy ez ne csak egy szlogen legyen, hanem megtapasztalható valóság. Az élet minden területén számtalan változtatást valósítottunk meg és felsorolhatatlanul sok programot indítottunk a családok támogatására, segítésére és annak érdekében, hogy a gyermekvállalás ne teher legyen a fiatalok számára. Újraépítettünk sok programot, amelyeket a baloldali kormányok elvettek a magyar családoktól és olyan innovációt valósítottunk meg a családtámogatás területén, amely világraszóló eredményeket hozott. Idő és hely hiányában csak néhányat említek meg, de a csalad.hu internetes honlapon ennek részletei mindenki számára megismerhetőek: csok, csok Plusz, Falusi csok, gyermekek utáni adókedvezmények, az édesanyák adómentesítési programja, amely a világ legnagyobb adócsökkentési programja, óvodai- és bölcsődei férőhely bővítési program, babaváró hitel, Otthonteremtési Program.

Nem véletlen, hogy a világ számos régiójában példaként állítják a magyar modellt. Most már elmondhatjuk azt is, hogy ez nem egy nagy kísérlet, hanem egy olyan stabil nemzetstratégia, amelynek egyes elemei kiegészítik egymást; koherens komplex családtámogatási programot hoztunk létre.

Ennek finanszírozására a kormány a GDP öt százalékát fordítja évente, ami kiemelkedő arány világviszonylatban. Az eredményességet talán az a szám mutatja, hogy az elmúlt tizenöt évben több mint kétszázezer olyan gyermek született meg, akik nem születtek volna meg, ha ez a nemzeti kormány által bevezetett családtámogatási rendszer nem jött volna létre. Ez a kereszténydemokrata politikánk egyik legnagyobb öröme és sikere.

– Gazdaságilag ne járjanak rosszabbul azok a családok, amelyek gyermekeket vállalnak - ez is a hazafias kormány egyik célja. A brutális gyermektelenségi adó már csak a kommunizmus régmúltjából emlék. A XXI. századi megoldások miért hozamosabbak?

– A nemzeti kormány nem életidegen ideológiával közelíti meg ezt a valóban óriási kihívást és nemzetstratégiai ügyet. Ezek az ideológiák mindig zsákutcás megoldások voltak a magyar történelemben. Nyilvánvalóan számunkra, kereszténydemokraták számára az alap a keresztény értékekben található, amelyet röviden most így foglalnék össze: Isten, haza, család.

Mi életszerű felelősséggel és a lehető leggyakorlatiasabb programok építésével akarunk segíteni a családoknak, hogy a vágyott gyermekek Magyarországon megszülethessenek.

Pontosan annak érdekében, hogy gazdaságilag, pénzügyileg azok a családok, amelyek gyermeket vállalnak, ne járhassanak rosszabbul. Tehát stabil elvi alap, életszerű programok és pragmatikusság. Nem igaz – és ezt újra és újra el kell utasítanunk –, hogy a nemzeti kormány bele akarná „kényszeríteni” a fiatalokat, a családokat egy „diktátumba”. Sokkal inkább esélyeket és lehetőségeket adunk, amelyekkel a fiatalok szabadok élhetnek és a terveiket, álmaikat megvalósíthatják. De társadalompolitikai szempontból minden döntésünknél figyelembe kell vennünk – a jövőben még inkább -, hogy a család a társadalom alapja. Egészséges társadalom csak egészséges családokra épülhet. Nekünk ez a felelősségünk és egyúttal a feladatunk.

– A gyermekvállalás nem csak gazdasági kérdés. El kellene érni, hogy Magyarországon a magyar kultúra legyen az első számú kultúra. Noha a hazafias kormány sokat tett ezért, még milyen lehetőségek nyílnak művelődésünk magyar jellegének erősítésére?

– Egyetértek, a gyermekvállalás nemcsak gazdasági kérdés. Nyilvánvalóan óriásit változott a világ szellemisége. A korszellem, illetve a „kórszellem” családellenes, gyermekvállalás ellenes lett. Önző és individualista világszellem uralkodott el, amely persze összefügg a virtuális világ kiépülésével, a globalizációval és a városiasodás térnyerésével, a munka világának változásával is. A kis közösségek ereje meggyengült és a világ rettenetesen felgyorsult, teljesítmény központúvá vált. Ilyen körülmények között kell, illetve kellene gyakorlatilag szembe menni az árral. Azt hiszem, hogy mégis ezt kell tennünk, mert csak így tudjuk megmenteni a nemzeti létünket és a lelki-szellemi szuverenitásunkat. Keresztény emberként azt mondom, hogy ebben az ügyben (is) megtérésre van szükségünk. A gyermekvállalás elsősorban lelki kérdés, s csak azután jön a gazdasági dimenziója. Ugyanakkor széles értelemben véve a keresztény kultúra, a keresztény civilizáció részesei vagyunk mindannyian – hívők és nem hívők egyaránt –, és ha ezt komolyan gondoljuk, akkor felelősök vagyunk a gyermekek vállalásáért és a jövőért mindannyian. Ezért kell küzdenünk és dolgoznunk minden lehetséges eszközzel keresztény-nemzeti kultúránk megéléséért, mert az éltet bennünket.

A mi magyar kultúránk alapvetően keresztény kultúra. Benne vannak szokásaink, hagyományaink és mindennek közösségteremtő fantasztikus ereje.

Az elmúlt tizenhat évben óriási szellemi és anyagi energiákat fordítottunk a magyar kultúra dominánssá tételére mind az egyéni, mind a kisközösségi, mind pedig az intézményrendszer tekintetében. Történelmi nagyságrendű beruházási forrásokat biztosított nemzeti kormányunk a kulturális intézményeink infrastruktúrájának felújítására és újak építésére. Szinte felsorolhatatlan kulturális befektetés történt (például az Opera, Zeneakadémia, Néprajzi Múzeum, Zene Háza, Várkert Bazár, Budai Vár, Sportberuházások), amelyeknek jelentősége, nagyságrendje meghaladja a Kiegyezés utáni kulturális fejlesztésekét. De van még bőven feladat előttünk, elsősorban a közösségfejlesztés, amely elképzelhetetlen a magyar kultúra domináns szerepe nélkül.

Nemzeti kultúránk nemzeti egységbe fog össze minket az egész világon, hiszen világnemzet lettünk. Ennek a kultúrának a megtartása a szó legszorosabb értelmében létkérdés számunkra, hiszen ez a nemzeti kultúránk tartott és tart meg minket magyarságunkban és nemzeti közösségünkben.