MOTTÓ: Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. De nem csak felolvasni, beszélni, szónokolni, szavazni is lehet. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva" tallózunk.

Munka helyett munkaharc elérése a kormány célja?

NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): – Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt államtitkár úr! Sokadszor teszek fel kérdést önnek az érdekegyeztetés jövőjével kapcsolatosan, és sajnos minden alkalommal rosszabb alaphelyzetből kell kiindulnom. A mostani Szomorú apropó az, hogy a kormány szokás szerint nem egyeztetve az érdekképviseletekkel meg akarja változtatni az érdekegyeztetés rendszerét, meg akarja szüntetni az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, a Gazdasági és Szociális Tanácsot, valamint a Gazdasági Érdekegyeztető Fórumot, és helyettük létre akarja hozni a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsot. A hangzatos elnevezésen túl a kormány valódi szándékát az mutatja, hogy az új monstre egyeztető tanácsból rögtön be is jelentette visszavonulását, valamint sietett hozzátenni, hogy a tanács döntései amúgy is csak ajánlás jellegűek, azok igazából nincsenek hatással a kormány munkájára.

– Az OÉT megszüntetésével a kormány nyíltan hadat üzen a magyar munkavállalóknak és a szakszervezeteknek. Teszi ezt annak ellenére, hogy az OÉT-ről szóló törvényt kétszer is megszavazta az akkor még ellenzékben lévő Fidesz. Most viszont kormányra kerülve egyszerűen eltörli a húsz éve komoly eredményekkel büszkélkedő és jól működő háromoldalú szociális párbeszéd intézményét. E drasztikus lépése sajnálatos módon beleillik abba a sorozatba, amely a jól működő társadalmi és politikai intézményrendszerek lebontására irányul. Az elmúlt egy esztendőben elfoglalta és pártemberekkel töltötte fel a köztársasági elnök intézményét, az Állami Számvevőszéket, a médiahatóságot, a Költségvetési Tanácsot, az ügyészséget, és ezt készül most tenni az Alkotmánybírósággal is, amit pedig nem tud elfoglalni, azt szétkeni, elsúlytalanítja. A szakszervezeteket és a munkaadókat természetüknél fogva nem tudja lecserélni, ezért inkább formálissá teszi a részvételükkel működő tanácsot. Mostanra kimondhatjuk: az Orbán-kormánynak nem érdeke az érdekegyeztetés. Mindezekre tekintettel kérdezem:

• Hogyan képzeli a kormány az érdekegyeztetés jövőjét?
• Képzeli egyáltalán vagy már meg is írta a nekrológját?
• Miért nem egyeztet a szakszervezetekkel a változásokról?
• Az új fórum hogyan lesz képes átvenni az OÉT funkcióit?
• Hogyan fogja kezelni az ebből következő társadalmi méretű konfliktusokat?
• Ki és mit fog válaszolni az Európai Bizottság ezzel kapcsolatos kérdéseire?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Válaszomat beszédes számsorral kezdem: az Országos Érdekegyeztető Tanács közvetlen költségvetési támogatása 2001-ben 110 millió forint volt. Az összehasonlítás kedvéért akkor most idézzek a 2009. évi CXXX. Törvényből, amely a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését határozta meg: az OÉT-tagszervezetek szakmai programjainak támogatása, működési költségvetése 1 milliárd 674 millió 200 ezer, megismétlem, 1 milliárd 674 millió 200 ezer forint. Tehát több mint 15-szörösére emelkedett. És akkor – ezzel szemben – nézzük a hatékonyságát! Az OÉT-nek 10 bizottsága, 3 szakfóruma van. Melyek szolidan szólva is, széttagoltan működnek. Nagyon ritkán évente egyszer vagy kétszer üléseznek, jó néhány tagszervezet nem is képviselteti magát, és csak elvétve alakítanak ki konszenzusos gyakorlatot. Magyarán, van egy rendszer, ami nem működik hatékonyan, ráadásul nagyon sokba is kerül.

– A kormány törvényjavaslatának célja, hogy az eddigi széttagolt, szétaprózott, sok párhuzamossággal működő egyeztetés és koordináció helyett, a társadalom egészét érintő általános gazdasági és társadalompolitikai kérdéseket megvitató, konzultatív jogkörű tanácsadó testület jöjjön létre. Olyan, amelyik az Európai Unió gyakorlatát is figyelembe véve, a civil szervezetek, a gazdasági szféra, a tudomány, valamint a történelmi egyházak képviselőinek bevonásával az ország fejlődését érintő nagy ügyekben tanácsadó szerepet tud vállalni.

– A Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács létrehozása lehetőséget ad a legfontosabb gazdaságpolitikai, foglalkoztatáspolitikai és társadalompolitikai kérdésekben a jelenleginél jóval szélesebb konzultációs mechanizmus működtetésére, amely éppen a széles körű legitimációs bázisa miatt hatékonyabban tudja majd ellátni és elősegíteni a nemzetstratégiai kérdések közös megoldását és megvitatását. Ebben a munkában állandó meghívottként - ellentétben a képviselő úr által állítottakkal - a kormány is részt vesz, a partnerség és az együttműködés biztosítékát pedig az jelenti, hogy jelentést kell készítenie arról, hogy miként hasznosultak a jogszabály-alkotásban, illetve a kormány munkájában a tanács véleményei, állásfoglalásai, ajánlásai.

- Képviselő úr! Magyarország alapvető érdeke a jól működő társadalmi párbeszéd, ez elvárás az uniós tagországokkal szemben is. Ugyanakkor felhívnám a figyelmét arra, hogy a társadalmi párbeszéd intézményi feltételeinek meghatározása nemzeti hatáskör, és nincs olyan uniós vagy más nemzetközi jogszabályi kötelezettség, amely a jelenlegi formában írná elő az érdekegyeztetési rendszer fenntartását.

– Képviselő úr! A kormánynak nemcsak az a feladata, hogy erősítse a társadalmi párbeszédet, hanem az is, hogy elősegítse annak hatékony működését. Nyugat-Európában bevett alapelv a „value for money", vagyis hogy értéket kapjunk a pénzért. Úgy gondolom: a magyar polgárok is joggal várják el minden egyes közszolgáltatásnál, hogy értéket kapjanak. Hasonlóképpen a társadalmi párbeszéd szervezeti formáinál is joggal várják el hogy értéket kapjanak adóforintjaikért cserébe. A benyújtott törvényjavaslat a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi tanácsról ezt segíti elő.

+

NEMÉNY ANDRÁS: – Államtitkár úr! A válaszából is kiderült, hogy a valódi érdekegyeztetés Magyarországon meghalt. Néma főhajtással adózom az elhunyt emlékének. A választ nem fogadom el.

(Szavazás: az Országgyűlés 201 igen szavazattal, 87 nem ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta.)

Többet és jobbat kevesebből?

SZILÁGYI PÉTER (LMP): – Az utóbbi hónapokban számos olyan esetről olvashattunk, hogy az önkormányzatok fizetésképtelenségük és eladósodottságuk miatt nem voltak képesek tovább finanszírozni saját településükön, az iskolai közétkeztetést. Mára általános gyakorlatnak mondható: külső cégeknek szervezik ki a közétkeztetést, az élelmiszerek beszerzésétől és feldolgozásától kezdve az étel házhoz szállításáig akár többszörös áron is ahhoz képest, amennyibe az élelmiszerek helyi előállítása és feldolgozása kerülne.

– Jelenleg is van arra példa Magyarországon, hogy miként lehet a közétkeztetést úgy megoldani, hogy a helyi gazdasági életet felpezsdítse, és eközben a gyermekek számára egészséges, helyben előállított élelmiszert biztosítson. Jó példa erre Rozsály település gyakorlata, ahol 87 hektár önkormányzati tulajdonú földön képesek a falu élelmezését biztosítani, úgy, hogy közben civilek és önkormányzatok egymásban nem riválist, hanem partnert látnak a település felvirágoztatásában. Hasonló követendő példa Ináncs településé is, ahol az önkormányzati földeket közmunka keretében művelik, és az ott megtermelt élelmiszer a helyi óvoda és iskola konyhájára kerül, így a közétkeztetéshez szükséges élelmiszerek beszerzésén Ináncs önkormányzata mintegy 4 millió forintot spórol évente.

– Ezek a helyi kezdeményezésű programok sajnos elszigetelt példák. Fontos lenne, hogy elterjedését a kormány is ösztönözhetné előmozdítására kidolgozandó nemzeti programmal.

Kérdezem:

• Milyen ösztönzést és támogatást kíván adni a kormány az önkormányzatoknak, hogy hasonló programok szélesebb körben terjedjenek el Magyarországon?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr, arra hívta föl a figyelmet, hogy azokat a régi típusú közmunkaprogramokat el kell felejteni, amelyekben az állam 95 százalékos támogatást ad azért, hogy az önkormányzatok mindenkit foglalkoztassanak, és valójában emellett semmilyen értéket ne hozzanak létre. Nyilvánvalóan túl kell azon lépnünk, hogy olyan közfoglalkoztatást szervezzünk meg, ahol egyetlen cél, mondjuk, a szemét összeszedése vagy a település központjában a fű lenyírása. Azt gondoljuk, hogy olyan közfoglalkoztatási programot kell megszerveznünk, amely az ön által említett településeken már működik. A szociális államtitkárság közétkeztetési pályázata már ebben a szellemben került meghirdetésre.

– A parlament előtt lévő új közfoglalkoztatási törvényjavaslat is megfogalmazza ezt a lehetőséget, mi több, az önkormányzatoktól el is várja, hogy olyan rendszereket, helyben termelő önellátó modelleket hozzanak létre, amelyben saját maga termeli meg az élelmezési alapanyagot, és ezt a saját konyhájában saját ellátottjai számára fogja megfőzni. Természetesen ehhez szükséges, hogy megfelelő földek álljanak rendelkezésre, ezért a Nemzeti Földalapról szóló hatályos törvényt a szociális földprogram hasznosítása tárgyában módosítani fogjuk.

– Ezt a programot el tudjuk képzelni úgy is, hogy nemcsak egy-egy településen, hanem összefogással az egész kistérség javára meg tudják szervezni. Az erőforrások és a közpénz koncentrálásával, összevonásával, nagyon komoly eredmények érhetők el. Ahhoz azonban, hogy ez valóban gyakorlattá váljon, először el kell fogadni a parlament asztalán lévő közfoglalkoztatási törvényjavaslatot, tisztelettel kérem önt és frakciótársait, hogy támogassák.

+

SZILÁGYI PÉTER: – Államtitkár úr! A célokban talán egyet is tudunk érteni, azt azonban látnunk kell, hogy az önkormányzatok katasztrofális helyzetben vannak. Nekik nem ígéretekre, hanem konkrét forrásokra van szükségük. A másik nagyon komoly probléma, hogy számos településen hosszú távú, tíz évre szóló szerződéseket kötöttek a külsős cégekkel, nem lesz könnyű a monopolhelyzetüket megszüntetni.  Úgy vélem: államtitkár úr számára mindenképpen ösztönzőleg hathat, ha ezt a választ most nem fogadom el, arról viszont biztosítani tudom, hogy a jövőben minden olyan kezdeményezést támogatni fogunk, ami az általunk közösen vallott cél megvalósítására törekszik.

(Szavazás: az Országgyűlés 195 igen szavazattal, 90 nem ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta.)

Hogy védekeznek a globális kor biofegyverei ellen?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Elérkezett a pillanat, a globális futószalagon járó – Magyarországot is nagyon súlyosan érintő – nemzetközi uborkapánik botrányának első következtetéseit már le lehet vonni. Látható, önmagában korunk kórképét adja: a globális láncolatoknak való kiszolgáltatottság hasonló bajok tömegét rejti magában – a jövőre nézve is. Egyes kereskedelmi körök pedig ügyesen használják ki a felfokozott vásárlói félelmeket, amelynek következményeként a hazai, magyar zöldségtermesztők forgalma már több mint tízmilliárd forinttal esett vissza, abban az időszakokban, amikor éves megélhetésüket és létalapjukat kellene biztosítani. Látható, az a tény, hogy miután Oroszország megtiltotta az európai zöldségek, gyümölcsök és egyéb cikkek bevitelét, arra bírta a nyugat-európai nagykereskedőket, ügyeskedőket, spekulánsokat, hogy nyugat-európai vagy a tisztázatlan származású, kétes eredetű, kétes minőségű termékeiket Kelet-Közép-Európába, a térségünkbe, így Magyarországra is hozzák. Látható, hogy a dömpingáron kiszórt élelmiszer-ipari szemét felvételében a multinacionális központok egy része bizony partner volt, Így fordulhatott elő, hogy termőföldet talán soha nem látott 60 forintos paradicsom és más egyéb termékek ellepték a multinacionális központok piacait.

– Vizsgálódni nagyon egyszerűen lehet: ha egy áruféleség egy hónappal ezelőtt 400 forint volt, most pedig akciós, érdekes módon 125 forint, akkor ott kell lecsapni! A Vidékfejlesztési Minisztérium maga is akcióba léphetne, vizsgálhatná az áruk vegyszertartalmát. A polcokon frissen megjelent külföldi termékek esetében jó eséllyel találhatnának intézkedésre okot és rögtön tisztábbá lehetne tenni a magyar piacot. Ezt követően juthatnánk el a megoldásig: a magyar árukra és magyar termelőkre alapított saját piac újjáépítéséig. Ezért adódik a legsürgősebb kérdésünk:

• Milyen tervekkel rendelkeznek?
• Mikor beszélget el a kormányzat vagy képviselője a multinacionális intézményekkel azt illetően, hogy mit lehet és mit nem lehet Magyarországon - meglebegtetve azt is, hogy kitakarítsuk őket a piacról, legalábbis azon képviselőiket, amelyek folytatólagosan nem tartják be az itteni szabályokat, és szó szerinti nemzetbiztonsági kockázatot rejtenek a tevékenységükben -, mikor egyeztetnek a Gazdasági Versenyhivatallal azt illetően, hogy végre lépjenek a tekintetben, hogy tárják fel a visszásságokat?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Úgy gondolom, hogy nem kell politikailag kijátszani egymás ellen a kicsi és nagyvállalatokat, a helyi és nemzetközi vállalatokat ahhoz, hogy a helyi termelőket és a helyi piacokat segítsük. Ehhez elegendő az egyszerű józan ész. Mindenfajta felesleges antiglobalista máz nélkül belátható, hogy a hazai hagyományos termékek piaci érvényesülésének elősegítése javíthatja a vidéki emberek életkörülményeit és megélhetését. Erről van szó, ez ennyire egyszerű.

– Képviselő úr! A kormány már eddig is jelentős lépéseket tett a gazdák helyzetének könnyítése érdekében. A kistermelőket érintő szabályozás például a helyi termelők jószágainak levágására szolgáló úgynevezett vágópontok létrehozását támogatja. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy további lépésekre is szükség van. A vidékfejlesztési tárca már elkészítette a helyi termelői piacok szabályozására vonatkozó előterjesztést, amely az elkövetkezendő napokban kerül közigazgatási egyeztetésre, azt követően pedig a kormány elé. Lényege: a jelenleg hatályos piaci szabályozásnál egyszerűbb feltételek mellett teszik lehetővé a piacok üzemeltetését, és nem engedélyezési, hanem csak bejelentési eljárás vonatkozna a helyi termelői piacok üzemeltetésére. Ezáltal számos, a helyi termelői piac 40 kilométeres körzetében működő kistermelő számára válik lehetővé, hogy közvetlenül a lakosság részére értékesítsen friss terméket.

– Képviselő úr! A jelenleg németországi E. coli-megbetegedésekkel kapcsolatban az alábbiakról szeretném tájékoztatni. Az Európai Unió gyorsriasztási rendszerébe érkezett jelzések alapján 2011. május 27-én Fazekas Sándor miniszter úr azonnali hatállyal elrendelte a spanyol eredetű friss zöldségek soron kívüli ellenőrzését: A fertőzés forrásának tartott uborka mellett paradicsom, cukkini, padlizsán, saláta, paprika, zeller, brokkoli és sárgarépa tételekből is vettek mintákat. A laboratóriumok 245 vizsgálatot végeztek, melyek kivétel nélkül negatív eredménnyel zárultak. Noha, a gyanú időközben más termékekre, a nyers növényi csírákra terelődött át, a németországi csírakészítményekből hazánkba nem került, így további vizsgálatokra ez idáig nem volt szükség.

– Képviselő úr! A magyar élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság megtette a szükséges elővigyázatossági lépéseket, és kijelenthető: Magyarország továbbra sem érintett a németországi E. coli-járványban. Amint látja, a kormány nem felesleges ideológiai harcokkal, a kicsik és a nagyok, a hazaiak és a külföldiek mesterséges szembeállításával, hanem a problémák megoldásával tölti az idejét. Ezt javaslom önnek is.

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Államtitkár úr! Amikor ön azt mondja, hogy antiglobalista mázzal fogalmazzuk meg a mondanivalónkat, akkor a saját kormányával is vitatkozik, ugyanis a mezőgazdasági bizottság elnöke, kormánypárti tagjai fogalmazták meg szinte szóról szóra ugyanazt a véleményt, amit én itt most felvezettem. Látható, hogy nem kell itt szembeállítani senkit, szemben állnak maguktól is. Főleg azért, mert orosz rulettre emlékeztető rendszert próbálnak tisztára mosdatni. Egy kiszolgáltatott helyzetet próbának bebetonozni. Hol van a helyi piacok rendszere? Hol van az erős és drákói szigorúságú fogyasztóvédelem? A ködbe vész. Már csak ezért sem áll módomban ezt a neoliberális választ elfogadni!

(Szavazás: az Országgyűlés az államtitkári választ 178 igen szavazattal, 91 nem ellenében, 1 tartózkodás – Gyurcsány Ferenc – tartózkodott.)

A kormány teljesíti a vállalását!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): – A kolontári katasztrófa után a kormány bejelentette: fedél nélkül senki nem maradhat! Kolontáron, Devecserben és Somlóvásárhelyen is, valóban példaértékűen haladnak a kártalanítások. Azoktól, akik elköltözni kívántak a térségből az állam megvásárolta a lakásokat, azok, pedig, akik pénzbeli támogatást kértek, megkapták. 110-en azonban úgy döntöttek úgy, hogy továbbra is Kolontáron, Devecserben és Somlóvásárhelyen kívánnak élni és maradni megtehetik. Csodával határos módon, lehet így fogalmazni, hiszen Makovecz tervei alapján készülnek a házak: Devecserben 87, Kolontáron 21, Somlóvásárhelyen 1 lakás. Szeretném kihangsúlyozni: határidőre elkészülnek. Kolontáron már a héten beköltözhetnek az állampolgárok, Devecser esetében e hónap végén műszaki átadások lesznek, júliusban pedig költözhetnek saját, új otthonaikat. Tudom, hogy a vállalkozók és a mezőgazdaságból élők kártalanítása folyamatban van. Kérdezem:

• Milyen határidőre lehet teljesíteni a vállalkozói és a mezőgazdasági károk enyhítésének mértékét?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Az ország legnagyobb ipari katasztrófája történt 2010. október 4-én: nagy és súlyos feladatot rótt a kormányra, miként az önkormányzatokra, vállalkozásokra, minden, a katasztrófát megélt családra, emberre. A helyiekn a katasztrófavédelem irányításával hősiesen helytálltak. A kormány 2010-11. évre a vis maior rendeletek alapján mintegy 1 milliárd 951 millió forintot utalt ki a három település önkormányzatának, Devecsernek, Kolontárnak és Somlóvásárhelynek. Természetesen emellett más feladatokat is el kellett végezni: kiemelkedő volt például a bontás megszervezése: 332 ingatlant kellett elbontani, ebből 256 teljesen megtörtént, az elszállítása is, hátralévők bontása pedig folyamatosan történik. A 2010. november 4-ei kormányhatározat értelmében minden károsultat teljes mértékben kártalanítani szükséges. 562 károsult jelezte igényét pénzben, illetve természetben, ezzel kapcsolatosan a mai napig 385 szerződés került megkötésre. A többiek egyedi elbírálást kértek – ezek elbírálása, illetve a szerződés megkötése folyamatban van. Megkülönböztetett feladat volt a lakások újjáépítése, és azt gondolom, hogy ebben a kormányzat is kiemelkedő teljesítményt nyújtott.

– Képviselő úr! A kormány azt az ígéretét, hogy teljes kártalanítást biztosít mind a vállalkozások, mind a magánemberek számára, teljes mértékben teljesítette, Példaként mondom, miután kérdezte: előzetesen 104 igénybejelentő ajánlotta föl az államnak megvásárlásra a földterületet, és miután a földterületek újra hasznosíthatóak, csak közel 30 ember kíván élni ezzel az igényével. A vállalkozók kártalanítására vonatkozóan is közel állunk a végleges megoldáshoz, melyhez az Európai Bizottság jóváhagyása is szükséges, ami reményeink szerint hamarosan meg fog történni, ezt követően pedig elkezdődhet a szerződéskötés, illetve a kifizetés.

+

ÉKES JÓZSEF: – Köszönöm! A térség lakói nevében is ezt a hihetetlen mértékű segítséget. Köszönöm a parlamentnek és a kormánynak is! 

Megoldják vagy a következő ciklusra tolják a devizahitelesek problémáját?

SIMON GÁBOR (MSZP): – Orbán Viktor miniszterelnök úr a Világgazdasági Fórum bécsi regionális tanácskozásán azt mondta: a kétharmados gazdasági témájú törvényekkel megköti a következő tíz kormány kezét. Igazán dicséretre méltó, hogy kormány előre is lát, de sajnos úgy tűnik, hogy ez sok más mellett a devizahitelesek ügyében sem igaz.  Az Orbán-kormány csaknem egy évig tétlenkedett, majd talált egy félmegoldást, amely a problémát nem megoldja, csupán áttolja a következő ciklusra, ez pedig több mint hiba, tisztelt államtitkár úr, ez cinizmus!  Nagyon sok embernek nagyon sokba fog kerülni az önök döntése.

– 2010-ben a devizahitelesek 974 milliárd forintos árfolyamveszteséget szenvedtek el - ez az adósságállomány 18,8 százaléka, ennyivel kell ma többet fizetni a devizahiteleseknek, hogy értsük a dolgot. Tévedés azt hirdetni, hogy önök megoldották a problémát.  A Magyar Nemzeti Bank számítása szerint ugyanis egy átlagadósnak, a mostani, tehát a csökkentést megelőző törlesztő-részlethez képest durván 7 százalékkal, a 2011 és 2014 közti csökkentett törlesztő-részlethez képest pedig 30 százalékkal kell többet fizetniük 2015-től. E számokat nem kérdőjelezzük meg, remélem, ön sem teszi, államtitkár úr. Felelős politikusként önök is, mi is úgy gondolhatjuk, hogy nagyon nehéz időszak előtt állnak a devizahitelesek. Ha a kormány a gazdaságpolitikában képes 40 évre előre látni, akkor szeretném tisztelettel megkérdezni:

• 3-4 évre is előre tudnak számolni?   
• Miért tolják át a következő időszakra a devizahitelesek problémáját?
• Ez a benyújtott csomag a mentőcsomag része vagy maga a mentőcsomag?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr!  A tények azt mutatják, hogy tavaly a forint/svájci frank árfolyam leértékelődése jórészt a magyar gazdaságpolitika hatáskörén kívül eső euró/svájci frank árfolyam mozgása miatt következett be. Erre pedig a magyar gazdaságpolitikának nincs érdemi ráhatása, ezt a nemzetközi és európai környezet határozza meg, például az Európai Központi Bank döntései, vagy éppenséggel az eurózóna perifériájának adósságválsága. Ugyanakkor azokon a területeken, ahol a magyar gazdaságpolitika befolyással rendelkezik például a forint/euró árfolyamánál, az utóbbi hónapok kedvező változásokat mutatnak. Jelentősen erősödött a forint, az ország megítélése is javult, köszönhetően a kormány által meghozott stabilizáló intézkedéseknek. Várhatóan az eurózóna gazdasági helyzete is megerősödik, legalábbis középtávon, amin egyébként az európai uniós soros elnökségként a magyar kormány is dolgozott, dolgozik. Tehát reális az a feltételezés, hogy a svájci frank extrém mértékű erősödése középtávon nem tartható.

– Képviselő úr! Az árfolyamrögzítéssel az árfolyam-ingadozás megszűnik. Arra az időszakra jelent védelmet azok számára, akik élnek ezzel a lehetőséggel, amíg az eurózóna válsága megoldódik. Ez középtávon megtörténik. Magyarország az elindított átalakításokkal növekedési pályára lép, melynek nyilvánvaló következménye lesz a lakosság fizetőképességének a növekedése is. Amint látja, tisztelt képviselő úr, a kormány nem tolja át a következő ciklusra a probléma megoldását. Ellenkezőleg, védelmet, biztonságos és hosszú távú megoldást nyújt a legrászorultabb adósok számára is. Ami pedig a következő tíz kormány kezének megkötését és a 40 esztendőre szóló előrelátó képességét illeti: természetesen nem látunk 40 évre előre, ám a múltba, az elmúlt 8 esztendőre vissza tudunk tekinteni. A tanulsága, úgy gondolom, egyértelmű: meg kell kötni a kormányok kezét, legyenek azok bármilyen színűek is, hogy soha többé ne adósíthassák el ezt az országot!

+

SIMON GÁBOR: – Államtitkár úr! Nemcsak a válaszát, hanem azt a helyzetet sem tudjuk elfogadni, amit önök előidéztek.

(Szavazás: az Országgyűlés 192 igen szavazattal, 91 nem ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta. A Fidesz frakcióból egyedül Boldog István szavazott – az ellenzékkel együtt – nemmel.)  

Tervezi-e a kormány..?

GYENES GÉZA (Jobbik): – 1931 és 1960 között közel 16 500 gyermek betegedett meg járványos gyermekbénulásban Magyarországon. A járványt követően 1956-ban alakult meg az első Heine-Medin utókezelő kórház 160 ággyal. Speciális intézmények is alakultak, amelyekben a beteg gyermekek bentlakással tanulhattak, paralízisre szakosodott szakemberek ellenőrzése mellett. Részben a betegséget kivédő Sabin-csepp eredményességének is köszönhető volt, hogy a társadalom figyelme az 1960-as évek közepétől elfordult e betegségtől. A bentlakásos intézményekből körülbelül 4 ezer béna gyermeket hazaadtak, már nem kapták meg azokat a kezeléseket, amelyekkel a deformitások, az izomelhalások elkerülhetők, javíthatók lettek volna, így esélyük is alig maradt arra, hogy dolgozhassanak, akár el is tarthassák önmagukat.

– 1980 és 2000 között az erre szakosodott intézményrendszer hiányában gyakorlatilag megszűnt a heine-medin-es betegekről való gondoskodás. Ez a tarthatatlan helyzet 2000. január 1-jéig tartott, amikor is a Hévízi Mozgásszervi Rehabilitációs Intézetben kialakításra került egy Heine-Medin utókezelő részleg, összesen hat ágyon. Azóta az országban egyedül és kizárólagosan csak itt nyílik mód e betegek intézeti rehabilitációjára, fix 28 napos turnusokban, ami az egyes betegeknél körülbelül 10 hónap várakozási időt jelent. Ez az intézményi háttér azonban nem elegendő sem a kiesett 20-25 év következtében visszafordíthatatlanná vált heveny petyhüdt izom- és csont-deformitások és a gerinc következményes elferdülésének utókezelésére, de annak a tünetcsoportnak a kezelésére sem, amely 30-40 évvel a megbetegedés után jelentkezik azzal, hogy a betegeknél izomgyengeség, izomfájdalom, fáradtság, teljesítőképesség-csökkenés, alvászavar, légzési nehézség lép fel. Ezek összességükben egyre inkább beszűkítik a betegek még megmaradt önellátási képességét. A ma még élők, a körülbelül 8-10 ezer beteg közül a szerencsésebbek családban élnek, azzal a problémával azonban nekik is szembe kell nézniük, mi történik velük akkor, ha szüleik meghalnak, vagy visszafordíthatatlanul elfogy családjuk fizikai, netán egzisztenciális ereje. Ma Magyarországon ugyanis nincs olyan intézet, amely kifejezetten az önmaga ellátására képtelen mozgáskorlátozott felnőttek ellátására szakosodott volna.

– Államtitkár úr! A magyarországi szociális ellátórendszer jelenleg sem intézményi formában, sem önálló civil kezdeményezéseknek nyújtott támogatás formájában nem teszi lehetővé, hogy az önellátás képességével nem rendelkező, szellemileg ép, fogyatékos felnőtt emberek önálló egzisztenciájuk egyidejű megtartása mellett, ápolásukban részt vevő családtagjaik segítségével önálló életvitelt folytassanak. Kérdezem:

• Tervezi-e a kormány a járványos gyermekbénulás túlélőinek rehabilitációjára, valamint közülük a postpolio-szindrómát elszenvedni kénytelen betegek gyógyítására alkalmas intézményi háttér bővítését?
• Tervezi-e továbbá az 1993. évi III. törvény olyan módosítását, amellyel az önellátás képességével nem rendelkező, szellemileg ép, fogyatékos felnőtt embereket hozzásegíti ahhoz, hogy önálló egzisztenciájuk megtartása mellett, önálló életvitelt folytatva, az időseket gondozó szociális otthonokban vagy értelmi fogyatékosokat ellátó intézményekben kényszerüljenek eltölteni életük hátralévő részét?

+

SZÓCSKA MIKLÓS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr!  A járványos gyermekbénulás túlélőinek állapota eltérő súlyosságú. Vannak közöttük tartós légzésbénultak, és vannak, akik enyhébb fokú tünetekkel élnek. Olyan esetben is mi vállaljuk a többletadminisztráció vagy a beavatkozás terheit, amikor önhibájából vagy a család hibájából kerül az ellátott nehéz helyzetbe. A legrosszabb állapotban lévő, tartós légzésbénult betegek ellátásának a többletköltségeit az OEP a normál finanszírozáson felül rendszeresen fizeti Továbbá: szintén az E-alapból kerül kifizetésre a havi díjazás több tartós légzésbénult otthoni lélegeztetésére is, amelynek finanszírozása a Húszan Még Vagyunk Alapítványon keresztül történik. Az alapítvány működésének célja a gyermekbénulás-járvány következtében megbetegedett, folyamatosan vastüdővel lélegző, részben kórházban, részben pedig az otthonukban élők életfeltételeinek a megkönnyítése. Minisztériumunk saját költségvetéséből is hozzájárul egyes tartós légzésbénult betegek gondozásának többletfinanszírozásához, egyrészt az említett alapítványon, másrészt pedig az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézeten keresztül.

– A postpolio-szindróma a Heine-Medin-betegség késői következménye. Magyarországon a védőoltási programnak köszönhetően a '60-as évekre megszűnt. A mozgásukban károsodott betegek ellátását az OORI-n kívül a megyei rehabilitációs osztályokon végzik. Ellátásukban a gyógyfürdőhálózat is részt vállalt. A Honvéd Kórház Állami Egészségügyi Központ 3,8 szorzójú mozgásszervi rehabilitációs, 3,8 szorzójú mozgásszervi rehabilitációs részlege jelenleg 12 ággyal működik. Évente körülbelül 120-144 beteget látnak el. Szakmai szempontból a postpoliós betegek elkülönítése nem szükséges a többi mozgáskorlátozott betegtől, a rehabilitációs ellátórendszer képes ellátni őket.

– A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényben nevesített alapszolgáltatások és szakellátások nem differenciáltak fogyatékossági csoportok alapján. Az intézményi ellátások hagyományos formái mellett a hosszú távú stratégia célja a lakókörnyezetbe integrált elhelyezést nyújtó, széles szolgáltatási kínálattal rendelkező, az öngondoskodásra való képességre épülő és az azt fejlesztő szolgáltatási rendszer irányába történő elmozdulás.

+

GYENES GÉZA: – El kell ismerni: kétségtelen tény, hogy ezt az utókezelést 2000-ben, a Fidesz-kormány hozta létre Hévízen. Félő azonban, hogy a szülők elhalálozása és egyebek folytán a heine-medinesek helyzete is egyre reménytelenebb. Azt hiszem, fel kellene mérni a tényleges igényt, és ennek megfelelően kellene ezeket a betegeket megnyugtatni. Államtitkár úr említette, hogy a szociális törvényben erre vannak lépések, intézkedések. Megelőlegezett bizalommal a választ elfogadom.

52 forint értékű horgászhorog eltulajdonítása esetén valóban indokolt-e
az elkövető őrizetbe vétele?

BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): – A belügyminiszter előterjesztése alapján elfogadott szabálysértési törvény módosítása értelmében a tulajdon elleni szabálysértések értékhatártól függetlenül elzárással is sújthatók. Tettenéréskor az elkövető őrizetbe vehető gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljából. A módosítás tehát lehetőséget teremt arra, hogy akár kirívóan alacsony elkövetési érték esetén is, akár fiatalkorúval szemben is sor kerüljön az őrizet alkalmazására, a személyi szabadság korlátozására, - ez pedig aránytalanul súlyos jogkorlátozást jelent.

– Sajnos, a módosítással kapcsolatban jelzett aggályainkat a gyakorlat visszaigazolta. A hasonló ügyekkel leginkább érintett Pesti Központi Kerületi Bíróság elnökéhez intézett megkeresésemre a következő tájékoztatást kaptam. A módosítás 2010. augusztus 19-ei hatálybalépésétől 2011. március 30-áig a gyorsított eljárás keretében elbírált lopások 308 ügyéből 174 esetében, tehát az ügyek 54 százalékában az elkövetési érték nem haladta meg a 3000 forintot, ebből 24 esetben nem érte el a 300 forintot sem.  Példaként, íme néhány,  az elkövető őrizete mellett elbírált ügy történeti tényállása. Az elkövető a Tesco áruházban 52 forint értékben egy horgászhorgot tett a zsebébe, a kárt megtérítette. Az OBI áruházban az elkövető egy 70 centiméter hosszúságú, 69 forint értékű rézkábelt rejtett a zsebébe, a kár megtérült. A 19 éves szakközépiskolai tanuló az Árkád üzletházban egy 1890 forint értékű női sálat rejtett a táskájába, szintén megtérült a kár. Államtitkár Úr!

• A törvénymódosítás célja csakugyan az volt, hogy akár egy 52 forint értékű dolgot eltulajdonító és az okozott kárt megtérítő elkövetőt 72 órán át őrizetben tartsanak?
• Arányosnak tartja-e ezen elkövetők szabadságának, emberi méltósághoz való jogának ilyen mértékű korlátozását, az elérni kívánt bűnüldözési, bűnmegelőzési céllal?
• Valóban a tulajdon elleni szabálysértések elleni hatékonyabb fellépés arányos és alkalmas eszközének tartja az ilyen szabálysértések elkövetőinek őrizetbe vételét és eljárással fenyegetését?
• Komolyan gondolja, államtitkár úr, hogy ezzel a megoldással a visszatartó erő fokozódik, és a gyorsított eljárás lehetősége okán a felderítési eredményesség is számottevően növekedhet?
• És végül talán a legfontosabb: indokoltnak tartja-e, hogy a rendőrség automatikusan minden esetben a szabálysértési őrizetet elrendeli, s ha nem tartja szükségesnek, akkor szükségesnek tartja-e ennek a gyakorlatnak a felülvizsgálatát?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Engedje meg, hogy emlékeztessem önt arra, hogy 2008 tavaszán Sajóbábony település képviselő-testülete a polgármester úr vezetésével és a jegyző úr vezetésével megkereste az Országgyűlés akkori elnökét, a honvédelmi és rendészeti bizottságot valamint az alkotmányügyi bizottságot. Azt kérték, hogy a tulajdon biztonságát szigorú törvények meghozatalával garantálja az Országgyűlés. Beadványukban leírták, hogy a kisebb súlyú tulajdon elleni jogsértéseknek semmi következménye nincs. Leírták, hogy a terményt eltulajdonították, a füstölőbe feltett kolbászt, sonkát minden következmény nélkül elvitték. Meghallgatták őket, aztán semmi nem történt. Változatlanul a jegyző hatáskörébe utalták a jogsértéseknek kivizsgálását.

– Képviselő úr! Az elmúlt, a 2002 és 2010 közötti időszak szocialista politikája következtében jutott el az ország odáig, hogy ilyen lett a helyzet Magyarországon. Nem véletlen, hogy a tavalyi, 2010. évi országgyűlési választások kampányában a Fidesz azt ígérte, hogy helyreállítja a közrendet, a közbiztonságot Magyarországon. Azt ígértük, hogy szigorú törvényeket hozunk. Ennek érdekében ezt az ígéretünket betartottuk, hiszen többek között úgy, ahogyan ön is említette, a parlament elfogadta a szabálysértésekről szóló törvény módosítását. Valóban: a szigorítás értelmében lehetővé vált, hogy a tulajdon elleni szabálysértések elkövetői értékhatártól függetlenül gyorsított eljárás keretében elzárással is sújthatók. 

– Képviselő úr! Szomorúnak tartom, hogy a szabálysértést szigorító törvény módosítását nem támogatták. Úgy látszik, önöknek kormányon sem volt fontos a közbiztonság, a tulajdon biztonsága, és ellenzékben sem fontos. Nagyon sajnálom, hogy önök így gondolkodnak. Ami pedig az őrizetbe vételt illeti: a rendőrség a gyorsított eljárás lefolytatása érdekében történő őrizetbe vételt a külföldiekkel, az úgynevezett utazó elkövetőkkel, a hajléktalanokkal, valamint a mezőgazdasági jellegű, főként külterületi termény-, illetve falopások elkövetőivel szemben alkalmazza, bízva abban, hogy az őrizetbe vétel kellő visszatartó erővel fog bírni. A fiatalkorúak esetében az elzárás büntetés bevezetését pedig az indokolta, hogy korábbi szankcióknak gyakorlatilag semmiféle visszatartó ereje nem volt.

– Képviselő úr, a tények önmagukért beszélnek! 2010. augusztus 19-étől 2011. május 12-éig 3436 tetten ért elkövetőnek a gyorsított bírósági eljárás lefolytatása érdekében történő őrizetbe vételére került sor, amelyből 3260 esetben indult ténylegesen gyorsított eljárás. A tulajdon elleni szabálysértés elkövetése miatti eljárás alá vont fiatalok közül mindössze 5,7 százalék, vagyis mindösszesen 237 fő lett őrizetbe véve. A bíróságok gyorsított eljárásban az elkövetők 92,7 százalékát marasztalták el, az elmarasztaltak 48,3 százalékával szemben elzárást állapítottak meg a bíróságok. A szabálysértési törvény szigorítása is hozzájárult tehát ahhoz, hogy Magyarországon ma a tulajdon nagyobb biztonságban van, mint az önök kormányzása idején.

+

BÁRÁNDY GERGELY: – Államtitkár úr! Elképesztő, hogy ezt a gyakorlatot jónak tartja. Elképesztő a 72 óra előzetes egy 50 forintos szabálysértésért. Az a demagóg és a populista büntetőpolitika, amit önök képviselnek, nem vezet sehova. Bűnüldözési érdekekre hivatkozva önök megsértik az Alkotmányt, önök megsértik az emberi méltóságot, önök megsértik majdnem az összes büntetőjogi, büntető eljárásjogi alapelvet. A korábbi ÁVH-hoz méltó jogköröket adnak a Központi Nyomozó Ügyészségnek, aránytalan szankciórendszert vezetnek be, amikor 50 forintért, azaz egy darab nemzeti konzultációs levél árának feléért börtönbe zárnak embereket.

– Államtitkár úr! A válaszát nem tudom elfogadni. Az elfogadhatatlan gyakorlat kivizsgálása érdekében pedig össze fogom hívni az alkotmányügyi bizottság ellenőrző albizottságát.

(Szavazás: az Országgyűlés az államtitkári választ 225 igen szavazattal, 57 nem ellenében és 1 tartózkodás mellett elfogadta. Nem kis meglepetésre a Fidesz padsoraiban Ughy Atilla - a szocialistákkal karöltve - is nemmel voksolt.)