Felmondási hullámot indíthat el az új biztosítási adó? Csak jól hangzó kampányígéret volt a 86-os út négysávossá tétele? Nem lesz-e koraszülött a júliusi költségvetés? Mennyi kárpótlást kaphatnak a Hortobágyra kitelepítettek? Milyen eredményekkel zárult a szaúd-arábiai látogatás? Zavarok a pedagógusok foglalkoztatásában? Elbukott a Misek-projekt?
kdnp.hu – Bartha Szabó József
Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját. A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok. A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek, a címűkben hordozzák a reményt vagy az elmarasztalást. A válaszok sem nyugtatják meg őket. Szolidan stilizálva tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.
Felmondási hullámot indíthat el az új biztosítási adó?
SIMON GÁBOR (MSZP): – Államtitkár úr! A parlament a biztosítási adóról szóló javaslatot még a nyári ülésszakban fogja elfogadni. Az életbe lépő új biztosítási adó miatt az életbiztosításokon kívül minden biztosítási termékben jelentős mozgásra számíthatnak az ügyfelek. A szolgáltatók pedig felmondási hullámra és az új konstrukciók felértékelődésére számíthatnak. Versenyfutás kezdődhet a szereplők között, hogy ki, milyen mértékben hárítja át a januárban bejövő új adót a biztosítottra. Ennek az első jelei már jól látszódnak.
– Államtitkár úr! A tervek szerint az autók kötelező felelősségbiztosítása után 30 százalékos adót kell fizetni, a casco után 15, a vagyon- és balesetbiztosítások után pedig 10 százalékot vetnek ki. 2011-ben összesen 4,2 millió kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés és 807 ezer casco biztosítás élt. Az autópark-állomány elöregedése és az átlagdíjak folyamatos csökkenése miatt a kötelező felelősségbiztosítás díja évi 23 ezer forintra csökkent, míg az átlagos casco biztosítás díja évi 89 ezer forint volt. Várható, hogy a biztosítási díjtételek növekedése miatt kevesebb embernek lesz biztosítása. A használtautó-kereskedéseknél vett autók alig néhány százalékára kötnek majd cascót.
– Államtitkár úr! A lakásbiztosítások terén is az alapszolgáltatások felé terelheti az ügyfeleket a biztosítási adó, ez kisebb kockázati lefedettséget eredményez majd. A rövid távú spórolás következménye ugyanakkor a káresemény bekövetkezésekor kifizethető kártérítés összegének a csökkentése. Mivel a biztosítónak az adót kell elsőként beszednie, a fennmaradó összeg nem fedezi majd a biztosítás díját, így állandó utalás mellett is kialakulhat a díjfizetési különbözet. Éppen ezért kérdezem:
- Várható-e az adó hatására, hogy a biztosítási díjtételek növekedése miatt kevesebb embernek lesz biztosítása?
- Felmondási hullámot indíthat-e el ön szerint is az új biztosítási adó?
- Milyen háttértanulmányt, hatásvizsgálatot végeztek el a törvény benyújtását megelőzően, hogy ezt a remek javaslatot idetették a Ház elé?
+
CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A biztosítási adó alanya a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat értelmében a biztosító, alapja pedig az adóköteles biztosítási szolgáltatások nyújtásából származó bruttó díjbevétel. A biztosítási adót tehát a biztosítónak és nem a biztosítottnak kell megfizetni, ennélfogva a biztosítási szerződések tömeges felmondásának nem nagyon látjuk a jelét és lehetőségét. A biztosítók természetesen kísérletet tehetnek a biztosítási adó ügyfelekre történő áthárítására, ennek azonban több tényező is korlátot szab. Ilyen áthárítás ellen ható tényező, hogy új biztosítási adó bevezetésével egyidejűleg két, közvetlenül a biztosítókat terhelő adó, a biztosítók különadója, illetve a tűzvédelmi hozzájárulás is megszűnik, így a biztosítási szektor egy jelentős, 41 milliárd forintos fizetési kötelezettségtől szabadul meg 2013. január 1-jétől.
– Képviselő úr! Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a biztosítási szektorban rendkívül kiélezett a piaci verseny, ami az árak csökkenését eredményezi. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a baleseti adó bevezetésének tapasztalata. Ebben az adóban az üzemben tartó és nem a biztosító az adó alanya, mértéke pedig a kötelező felelősségbiztosítás díjára vetítve 30 százalék Ennek ellenére a biztosítottak adóval növelt fizetési kötelezettsége az előző évhez képest átlagosan alig emelkedett, mert a biztosítók - éppen a piaci verseny miatt - díjaikat jelentősen csökkentették. Egyetértek tehát azzal a felvetéssel, hogy versenyfutás indulhat el, azonban, tisztelt képviselő úr, úgy gondolom, hogy ez nem az adók áthárítására irányul, sokkal inkább az ügyfelekért folyik majd egy nagy versenyfutás.
Az önök részéről is csak jól hangzó kampányígéret volt a 86-os út négysávossá tétele?
BANA TIBOR (Jobbik): – Államtitkár úr! A 86-os az ország egyik legzsúfoltabb főútja. Ezt a 2010-es önkormányzati választási kampány során Szombathelyre érkező Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is megtapasztalhatta, hiszen annak „elviselhetetlen zsúfoltsága” miatt érkezett késve a vasi megyeszékhelyre.
– Idézet következik: „Amit biztosan tudok mondani, az az, hogy a 8-as főutat négysávosítani kell, a 8-as főutat azonban megelőzi a 86-os, amelynek négysávosítása első helyen szerepel a dunántúli programok között, azonos fontosságú az Alföldön futó 4-es út négysávosításával” - nyilatkozta Orbán Viktor miniszterelnök úr a Vas Népének néhány nappal az önkormányzati választások előtt. A miniszterelnök Szombathelyen elmondta, hogy a 86-os számú főút képtelen állapotán mindenképpen javítani kell, ezért ennek az útnak a négysávosítása a kormány első számú fejlesztési célkitűzései között szerepel. Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere a megválasztását követően szintén leszögezte: a legfontosabbnak a 86-os út Szombathely és Győr közötti négysávosítását tartja, és 2015 végére történő átadására ígéretet tett. Ebben csatlakozott hozzá Hende Csaba képviselőtársa is.
– Államtitkár úr! A hírek azóta nem túl biztatóak. Az utóbbi időben a munkálatok lelassultak. Az előzetes kalkulációk szerint a Szeleste-Répcelak szakaszon már a régészeti munkálatoknak kellene indulniuk. Az engedélyezési tervekkel is problémák vannak, a terület kisajátításában pedig csak annyi történt, hogy a tulajdonosok kaptak egy levelet. Egyes vélemények szerint ha ősszel nem kezdődnek el a régészeti munkák, nem tartható a 2015. december 31-ei időpont.
– Államtitkár úr! Bízom benne, hogy az önök részéről - szocialista elődeikkel ellentétben - nem csak jól hangzó kampányígéret volt a 86-os út négysávossá tétele, ám a jelek sajnos mást mutatnak. Kérem, adjon konkrét választ:
- Mire számíthatnak a Vas megyeiek a 86-os főút fejlesztésével kapcsolatban?
- Mikorra készül el a kétszer kétsávos, Szombathelyt Győrrel összekötő gyorsforgalmi út?
+
FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány, mint eddig is, továbbra is prioritásként kezeli az M86-os gyorsforgalmi út megvalósítását. A Szombathely-Csorna közötti szakasz kiépítését a 2007-es kormányhatározatot megerősítő, e tárgyban hozott 2011-es kormányhatározat is tartalmazza.
– A Szombathely-Vát szakasz esetében a munkaterület átadása 2009-ben megtörtént, a kivitelezés is megkezdődött, ugyanakkor – nyílván ön is tudja - a vállalkozó csődje miatt az építési munkálatok 2010-ben leálltak. A vállalkozót nem mi választottuk. Az építés folytatására 2011. december végén új, nyílt közbeszerzési eljárás jelent meg, a nyertes vállalkozóval elindított beruházás reményeink szerint 2014 elejére-közepére elkészülhet.
– Képviselő úr! Az M86-os gyorsforgalmi út Szeleste-Csorna közötti 41 kilométer hosszúságú, kétszer kétsávos szakaszának megvalósítása - két üzemmérnökséggel együtt - a meglévő 86-os főúttal párhuzamos új nyomvonalon halad. A teljes szakasz építési engedéllyel és kiviteli tervekkel rendelkezik, jelenleg a területszerzés van folyamatban. A projekt előkészítését az új Széchenyi-terven belül a közlekedési operatív program biztosítja. A területszerzés 13 település 337 hektárját érinti, amelyek a tervek szerint az év végére 80-90 százalékig birtokban lesznek. A régészeti feltárások a területszerzés befejezését követően indíthatók, amely optimális esetben 2012 végén megkezdődne, 2013 első félévében folytatódna. Az építés támogatási szerződésének az előkészítése folyamatban van, a kivitelezés megkezdése 2013-ban, befejezése pedig 2015 első félévében várható. Jelenleg ez a helyzet.
Nem lesz-e koraszülött a júliusi költségvetés?
MILE LAJOS (LMP): – Államtitkár úr! Az Európai Unió magyar elnöksége alatt elindult az úgynevezett európai szemeszter, aminek keretein belül az egyes tagállami költségvetések elkészítésének ütemezésére vonatkozó szabályokat is találunk. Ehhez igazodva Magyarország a kijelölt időpontra rendben le is adta a vonatkozó nemzeti reform- és konvergencia-programot. A Bizottság elkészítette az ország-specifikus ajánlásokat is. Ezen ajánlásokat Magyarországnak is figyelembe kell venni a saját költségvetésének elkészítésekor.
–A szemeszter menetrendje szerint az ország-ajánlások július első harmadában nyerik el végső formájukat az Európai Tanács döntése alapján, és csak ezután következik az ajánlások végrehajtása, beépítése a tagállami költségvetésekbe. A kormány pedig arra készül, hogy július 12-13-ig elfogadtatja a parlamenttel a jövő évi költségvetés sarokszámait. Kérdezem:
- Mi az értelme a sietségnek?
- Hogyan igazodik a magyar költségvetés az ajánlásokban leírtakhoz, avagy hogyan polemizál velük, amikor azok még el sem nyerték végső formájukat a kitűzött időpontban?
- Mi értelme annak kockázatát vállalni, hogy az ajánlások véglegesítése után módosítani kell a költségvetést?
- Aztán szeptemberben újrakezdjük, utána pedig folyamatosan küszködünk a koraszülés elkeserítő következményeivel?
+
CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Akkor menjünk időrendben: az Európai Bizottság május 30-án fogadta el a reformprogrammal és a konvergencia-programmal kapcsolatban az ország-specifikus ajánlásokat, tartalmuk tehát innentől kezdve ismert. Az EPSCO június 21-én foglalkozik majd vele, az Ecofin, tehát a pénzügyminiszterek tanácsa pedig június 22-én állapodik meg az ország-specifikus ajánlásokról, majd ezután az Európai Tanács június 28-29-ei ülésén tárgyalja meg és fogadja el ezeket, gyakorlatilag ekkor lesznek véglegesek az ajánlások is.
– Képviselő úr! A költségvetés sarokszámait és fejezeti főszámait július 13-án fogadhatja el az Országgyűlés, és szeptemberben lehet végleges költségvetése Magyarországnak 2013-ra. Tehát a július 13-ai időszakig messzemenően figyelembe tudjuk venni a végleges ajánlásokat is, de, ahogy említettem már, az ajánlásokat ismerjük május 30-a óta. Hadd említsek néhányat, hogy miként vettük figyelembe. A Bizottság egy picit optimistának tekintette a magyar növekedési kilátásokat. és ezt a prognózist, Ennek következtében az országvédelmi alapnak, a tartaléknak a mértékét 50-ről 100 milliárdra emeltük. Az úgynevezett strukturális hiányt az idei 1,8 százalékról 1 százalékra csökkentjük. Az az ajánlás pedig, hogy az alacsony keresetűekre vonatkozóan pozitív hatású adóváltoztatások legyenek, szerepelnek a költségvetésben.
Mennyi kárpótlást kaphatnak a Hortobágyra kitelepítettek?
GULYÁS GERGELY (Fidesz): – Államtitkár úr! A Fidesz-frakció egységesen támogatta és üdvözölte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a korábbi Nemzeti Erőforrás Minisztérium által benyújtott, a kommunista diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről szóló országgyűlési határozatot. A határozat a Rákosi-rendszer által elkövetett tömeges kitelepítések és deportálások 60. évfordulója alkalmából emléket állít a kommunista önkény áldozatainak, a kitelepített családoknak és az őket befogadóknak, továbbá olyan emlékművek felállítását szorgalmazza, amelyek a jelenben és a jövőben is emlékeztetnek a tragikus eseményekre.
–A legnagyobb tömegű magyarországi népességet érintő kitelepítésre 1950. június 22-étől egészen 1953 januárjáig került sor. A kitelepített osztályidegenek száma hivatalosan 12 700 ember volt, akiket a fővárosból 137 különböző településre száműztek. Fontos, hogy a közel 13 ezer embert érintő súlyos emberi jogi jogsértésről ne csak megemlékezzünk, hanem a kitelepítést elszenvedő, még életben lévő csaknem hétszáz embert az állam valamilyen formában kárpótolja, különös tekintettel arra, hogy a kitelepítettek többsége 1-3 év közötti időt töltött munkatáborban, jelentős, kézzel fogható jóvátételre a jelenlegi szabályok szerint azonban csak a legalább 3 évet munkatáborban töltöttek számíthatnak. Tisztelettel kérdezem az államtitkár urat:
- Milyen jellegű és mértékű kárpótlás illeti meg az egykori hortobágyi munkatáborban szenvedőket?
- Kívánja-e ezt az összeget a kormány a jövőben érdemben emelni?
+
RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Minden alkalmat megragadtunk arra, hogy megemlékezzünk azokról, akiknek mi magunk a demokráciát, a szabadságot köszönhetjük, hiszen ezek az emberek voltak azok, akik akarva-akaratlanul, de a rendszer ellenállói voltak, vagy a rendszer ellenségeivé tették magukat, akár a hortobágyi kitelepítettekről, akár a munkaszolgálatosokról legyen szó. Ez az a két csoport, akik iránt a legnagyobb adóssága van a mostani kormányzatnak is. Bár születtek erről az elmúlt húsz évben jogszabályok, de erkölcsi kötelességünk még továbbiakat is meghozni.
– Magukkal a hortobágyi kitelepítettekkel kapcsolatban, túl azokon a határozati javaslatokon, amelyeket a képviselő úr is említett, az 1992. évi XXXII. törvény kárpótlást állapított meg mindazok számára, akik 1939. március 11. és ’89. október 23. között meghatározott időtartamban, legalább 30 napon keresztül szabadságelvonásban részesültek. A 93/1990. kormányrendelet ezt tovább szélesítette, és a ’48-89 között törvénysértően elítéltek számára a szabadságkorlátozás tényleges időtartamától függően nyugellátás-kiegészítést rendelt el, - tehát ami kiesett a társadalombiztosítási időszakból, azt igyekezett kompenzálni.
– A hortobágyiakra és a budapesti kitelepítettekre 2000-ben született jogszabály. A 267/2000. kormányrendelet, a nemzet akkori teherbíró képességeihez mérten, biztosított kárpótlást. Nyilvánvalóan, abban az esetben, amint ezt tehetjük, lépéseket fogunk tenni a juttatások arányos megemelésére, csakhogy jelenleg az adósságszolgálat túl sok pénzét viszi el a kormányzatnak.
Milyen eredményekkel zárult a szaúd-arábiai látogatás?
KALMÁR FERENC ANDRÁS (KDNP): – Államtitkár úr! 2011 őszén Orbán Viktor miniszterelnök úr Szaúd-Arábiába látogatott több hazai üzletember kíséretében, ez a látogatás kitárta a kapukat a további együttműködés előtt. Ennek egyik következményeként lehet értékelni Kovács Pál államtitkár úr 2012. március 19-22. között tett rijádi látogatását. A hazai sajtó keveset írt erről, bár nagyon valószínű, hogy a tárgyalások fontosak voltak azon iparágak számára, amelyek a felügyelete alá tartoznak. Köztudott, hogy Szaúd-Arábia olajban gazdag, és gazdasága rohamosan fejlődik. Ezen túl Szaúd-Arábia jelentős pénzügyi háttérrel is rendelkezik, így komoly potenciális befektető lehet, lehetne Magyarországon. Kérdezem:
- Mi volt a célja Kovács Pál államtitkár úr szaúd-arábiai látogatásának?
- Kikkel és milyen témákban folytatott tárgyalásokat?
- Mutatkozott-e érdeklődés a magyar cégek iránt?
- Született-e konkrét eredmény?
- Milyen eredményekkel zárultak a tárgyalások?
- További előrelépések várhatóak-e a két ország gazdasági és más területen lévő kapcsolataiban?
+
FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Valóban, Orbán Viktor miniszterelnök úr 2011, őszi szaúd-arábiai látogatása nagy jelentőségű lépést jelentett a két ország kapcsolatában. A látogatás eredményeként Kovács Pál államtitkár a szaúdi víz- és villamosenergia-ügyekért felelős miniszter meghívására 2012. március 19-22. között Rijádban tárgyalásokat folytatott a szaúdi víz- és villamosenergia-ügyi minisztériumban. Felkereste az olajminisztériumot, látogatást tett az atomenergetikai hatóságnál, a Jubail és Yanbu Királyi Bizottságnál és a szaúdi tudományos akadémián. Útjára a legnagyobb hazai energetikai cégek képviselői is elkísérték.
– A tárgyalások legfontosabb témája a hosszú távú energetikai stratégiai együttműködés kialakítása volt. A szaúdi partnerek érdeklődtek a magyar cégek iránt, s kifejezték abbéli reményüket, hogy a két ország közötti kapcsolat az eddigieknél is eredményesebbé válik a jövőben. A szaúdi királyságban az energiafogyasztás évente 4 ezer megawattal növekszik, ami a rohamos gazdasági fejlődésnek, valamint annak tudható be, hogy a víz sótalanítása jelentős mértékű energiafelhasználást igényel. Szaúd-Arábia célja az energiadiverzifikáció, hogy a csökkenő kőolaj- és földgázkészleteket helyettesíteni tudják, illetve a kőolajat, amelyet erőműveik jóval az exportár alatt vesznek át, a jelenleginél nagyobb mértékben legyenek képesek exportálni. A diverzifikációt az atomenergia bevezetésével, nap- és szélenergia-termeléssel kívánják elérni. A szaúdi királyság 4 ezer milliárd riállal számol a vízügyi és energetikai fejlesztések megvalósításánál, amely fejlesztésekbe magyar cégeket is bevonnának, különös tekintettel a tartalék-alkatrészek gyártására, valamint a helyi beruházásokra.
–A látogatás folytatásaként május elején a nemzeti fejlesztési miniszter, a klíma- és energiaügyért felelős államtitkár tárgyalásokat folytatott Budapesten Abdallah al-Huszain szaúdi energiaügyi miniszterrel, ahol már a konkrét piacra lépésekről is szó volt.
Zavarok a pedagógusok foglalkoztatásában?
SÓS TAMÁS (MSZP): – Államtitkár úr! Ellentmondások sorozata van az új köznevelési törvényben, ezek közül szeretnék néhányat kiemelni, amely a pedagógusokat, a pedagógusok foglalkoztatását érinti. Elsőként: mentesül-e a továbbképzési kötelezettség alól az a pedagógus, aki betöltötte az 55. életévét? A következő: nagyon sok pedagógus az előző közoktatási törvény rendelkezései alapján a hétéves továbbképzési kötelezettségének eleget tett, amit az új köznevelési törvény nem ismer el, és nem mondja ki a bérbesorolási fokozatba való beszámítását: kívánnak-e ezen változtatni? Továbbá: a törvényben az szerepel, hogy a teljes munkaidő 55-65 százalékában neveléssel, oktatással lekötött munkaidő, tanórai és egyéb foglalkozások megtartása rendelhető el. A szövegből nem derül ki, hogy ki rendelheti el a megjelölt intervallumban szereplő, kötelezően megtartandó óraszámot; az 55 százalék megegyezik a jelenlegi, kötelezően megtartandó 22 órával.
– A 22-26 óra közötti időintervallum bevezetése az általános és középiskolai tanárokat sújtja ott, ahol a legnehezebb feladatokat kell ellátni. Ezért mondják az érdekképviseletek, pedagógusok, hogy ennek a változásnak a bevezetése - amennyiben a munkáltatói vagy fenntartói döntésből adódó óraszámváltozás bekövetkezik -, ha a jelenlegi 22 kötelező óraszámot akár csak egy órával is megemeli, az azonnal legalább 6500 pedagógus elbocsátását jelenti, tehát 6500 pedagógus állása kerül csak egy óra növelésével veszélybe. Kérdezem:
- Mit kívánnak tenni?
- Terveznek-e átképzést, vagy milyen intézkedéseken gondolkodnak?
- Lehetne differenciálni, óvodában, kollégiumban pedig munkaerőhiány fog bekövetkezni?
+
HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Ne aggódjon, a törvényi rendelkezést az ön által kérdezett összefüggésben is átgondoltuk. A pedagógusok hétévenkénti továbbképzési kötelezettségét az új törvény is megtartja, a továbbképzéseknek azonban más szerepet szán. Elsősorban a szakmai fejlődés elősegítőjeként jelenik meg, másodsorban az előrelépés feltételeként, vagyis közvetve összefügg a pedagógus bérének alakulásával is. Az a feltételezés, hogy az eddig elvégzett továbbképzések értéküket vesztik teljesen alaptalan!
–Ezzel egy időben lép hatályba a pedagógusok munkaidejének újfajta számítási módja is: a kötelező óraszám jelenlegi fogalmát a neveléssel, oktatással lekötött munkaidő veszi át, amely valóban a teljes munkaidő 55-65 százaléka, vagyis 40 órás heti munkaidő esetén heti 22-26 óra. Fontos megjegyezni azonban, hogy valójában ma sem fix óraszámról van szó, hiszen a kötelező óraszám felett hat óra többlettanítás is elrendelhető. Ha tud az intézményvezető olyan tantárgyfelosztást szerkeszteni, amelyben mindenkinek 22 órája van, vagy olyat, amelyben mindenkinek 26, mindkettőt megteheti, azonban ez szinte lehetetlen. Ezzel a jelenlegi törvény is számol, ezért teszi lehetővé a többlettanítás elrendelését.
–Képviselő úr! A neveléssel, oktatással lekötött munkaidő egyébként differenciált, az óvoda és a gyógypedagógiai intézmény esetében más számokat ad meg, mint az iskola esetében. Az említett kérdéseire egyébként pontos választ ad a köznevelési törvény, és ezek a válaszok tovább tisztulnak majd a hamarosan megjelenő végrehajtási rendelkezések által. Ajánlom figyelmébe ezeket az anyagokat.
Elbukott a Misek-projekt?
EGYED ZSOLT (Jobbik): –Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Államtitkár úr! A közelmúltban meglepetten vettem észre a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján azt a tényt, hogy a Miskolci Semmelweis Kórházat működtető Misek Nonprofit Kft. még a 2009. évben a TIOP 2.2.4/09/1. pályázaton „A központi sebészeti technológiai tömb kiépítése és a kapcsolódó épületek rekonstrukciója” címmel 4,6 milliárd forint uniós támogatást nyert.
– Meglepődésemnek az az oka, hogy éppen akkoriban jártam a kórházban, és a sebészeti osztályon semmilyen rekonstrukciót vagy fejlesztést nem tapasztaltam. Utánanézve a témának megállapítható, hogy 2010 nyarán a kórház módosított közbeszerzési terve szerint 2010. januári és augusztusi teljesítési határidővel mérnöki tervezési szolgáltatások kerültek kiírásra, továbbá 2012. júliusi és augusztusi határidővel építési szolgáltatás, gyógyászatieszköz- és bútorbeszerzés, valamint műszaki ellenőrzési szolgáltatás és projektmenedzsment van feltüntetve. 2010. év nyarán egyébként a szóban forgó TIOP-pályázat a kiíró részéről felfüggesztésre került, de ez nem érintette a már nyertes pályázatokat.
– Államtitkár úr! A Misek Kft. 2010. évi közhasznúsági jelentésében a „költségvetési támogatás felhasználása” című táblázat tartalmaz TIOP 2.2.4 sebészeti tömb felhasználási céllal az Új Magyarország fejlesztési tervből származó 105 millió forint felhasznált összeget. Ez arra enged következtetni, hogy a tervek elkészültek, és a kórház kifizette a tervezést, illetve igénybe vette a pályázaton elnyert támogatást. Ezen túl se építésnek, se eszközbeszerzésnek, se műszaki ellenőri szolgáltatásnak nyoma sincs a sebészet vonatkozásában, hozzáteszem, az elnyert támogatás maradék 4,5 milliárd forintos összegének sem. Megkérném, szíveskedjék tájékoztatást adni arról:
- Mi lett ennek a pályázatnak a sorsa?
- Hol van a 4,5 milliárd forint?
+
FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A Misek 2010. április 23-án 4,6 milliárd forint összegű támogatást nyert el, azonban a támogatási döntés ellen az intézmény 2010 májusában kifogást nyújtott be a nemzeti fejlesztési miniszterhez. A miniszter a pályázat támogatására vonatkozó döntést megsemmisítette. Az ismételt bírálat 2010 végén lezajlott, 2011. február 21-én ismételten támogató döntés született immáron megnövelt összeggel, amely elérte a 4,7 milliárd forintot.
– Az ismételt döntési és bírálati folyamattal párhuzamosan a kormányzat az egészségügy rendbetétele érdekében megkezdte a Semmelweis-terv kidolgozását, amely 2011 júniusában elfogadásra került. A terv a párhuzamos ellátások megszüntetését, az ellátásszervezés és szolgáltatásnyújtás racionalizálását fogalmazta meg célként, és a végrehajtásával együtt megkezdődött az önkormányzati törvény felülvizsgálata, valamint az egészségügyi feladatok állami és önkormányzati szint közötti újraelosztása. Az Országgyűlés 2011. decemberi döntését követően a fekvőbeteg-szakellátás 2012 folyamán fokozatosan állami feladattá válik.
– Ezek a folyamatok tették indokolttá, hogy a miskolci fejlesztések esetében - ahol a megyei kórházban már megvalósult egy 10 milliárd forintos támogatással bíró egészségügyi infrastruktúra-beruházás - a párhuzamosságok megszüntetése érdekében ismételten áttekintésre kerüljön a városi kórház által megvalósítani tervezett projekt szakmai tartalma. A városi kórház a 2012. május 1-jei átvétellel a GYEMSZI-hez került, a Misek-projekt további sorsát illetően tehát a GYEMSZI által kiadott nyilatkozat lesz az irányadó.