Megbukott az egykulcsos szja, káosz a gazdaságpolitikában!

BAJA FERENC (MSZP): – A Fidesz–KDNP-kormány négy gazdaságpolitikai prioritást jelölt ki önmaga számára. Egyrészt az egykulcsos adórendszer bevezetésével egy új felső középosztályt kíván létrehozni, az államadósság gyorsított visszafizetésével úgymond az állam szuverenitását szeretné visszaszerezni, négy év alatt pedig egymillió új munkahelyet kíván teremteni, és látványos gazdasági növekedést kíván elérni. Ennek érdekében teljes egészében átalakította azt a közjogi rendszert, amely akadályozni tudná ezt az egyébként megvalósíthatatlan programot. Az Alkotmánybíróság teljes átalakítása, az Állami Számvevőszék elfoglalása, a Költségvetési Tanács fölszámolása és egyéb más jogszabályok biztosítottak szabad utat.

– Egyébként visszafelé nem érdemes mutogatni, mert ez már a második költségvetés. Önök világosan látták az eddigi kényszereket. A központi költségvetési nettó adósság 700 milliárd forinttal magasabb, mint az év elején, és 1000 milliárd forinttal több, mint a kormányváltáskor. Ez azt jelenti, hogy a radikális államadósság-visszafizetés nem volt sikeres. Önöknek tudomásul kell venniük, hogy az egykulcsos adórendszer megbukott, és erről is őszintén kellene szólni. Arról beszéltek önök, hogy évente 300-400 ezer új munkahelyet kell teremteni. Eddig körülbelül 10-15 ezer új munkahely keletkezett, de a másik oldalon nagyjából ugyanennyien távoztak a rendszerből és lettek munkanélkülivé, ami azt jelenti, hogy nullán vannak. Az ígért 4-4,5 százalékos gazdasági növekedés helyett a jövő évben már csak 1,5 százalékos gazdasági növekedéssel számolnak. Ezért kérdezem:

• Nem kíván-e Matolcsy György miniszter úr, lemondani, miután bebizonyosodott, hogy a Fidesz–KDNP a gazdaságpolitikai céljait nem tudta megvalósítani ebben a másfél esztendőben?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr az egykulcsos személyi jövedelemadó ügyeit és témáját próbálja boncolgatni. A kormánynak valóban az a célja, hogy egyetlen kulcsos 16 százalékos legyen, a tényleges adóterhelés, és az adórendszer pedig vegye figyelembe a családban élő gyermekek számát, annak költségeit. (Közbeszólások.) Ahhoz, hogy ezt végre tudjuk hajtani, valóban idő kell. Ez az eredeti terveink szerint is hároméves átmenetet jelent, a kormány azonban nagyon világos keretfeltételként rögzítette: az átalakítás alatt senki nem járhat rosszabbul! Gondolom, ezzel ön is egyetért, és tán azzal is, hogy az átalakítás nem veszélyeztetheti az államháztartás kitűzött hiánycélját és az államadósság csökkentésének a programját.

– Az eredeti menetrend szerint 2012-ben került volna sor az adójóváírás kivezetésére, valamint és a szuperbruttó felezésére. Figyelemmel azonban azokra a keretfeltételekre, nevezetesen arra, hogy senkinek sem csökkenhet az előző évihez képest a jövedelme, valamint az államháztartási hiánycél tartására, ezért a kormány úgy döntött, hogy jövőre az adójóváírást teljesen megszünteti, a szuperbruttót pedig havi 202 ezer forint bruttó keresetig kivezeti a rendszerből.

– Hangsúlyoznám: minden jövedelmi csoportban csökken a kivetett adó mértéke, amikor 16 százalékos egykulcsos adóról beszéltünk. A kormány annak érdekében, hogy senkit ne érjen hátrány alkalmazza a közszférában bérkompenzációt, a versenyszférában a minimálbér emelését, az 5 százalékos béremelési javaslatot és még a kiegészítő kompenzációkat. Úgy gondolom, hogy felesleges ijesztgetni bármiféle gazdaságpolitikai káosszal, és riogatni. A kormány a maga elé tűzött menetrend szerint halad előre!

+

BAJA FERENC: – Államtitkár úr! Abból, amit elmondott, világosan kiderül, hogy káosz van. A Fidesz–KDNP programját nem volt képes ez a kormány végrehajtani. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt a társadalom is látja. Mára egyértelmű: a király meztelen, a kormány gazdaságpolitikája megbukott, méghozzá az, amit a Fidesz ígért, és nem az amit a szocialisták kértek volna rajtuk számon, - ez még csak ezután következik. Egyetlen dolog lenne itt elfogadható: a miniszter úr azonnali lemondása.

(A képviselő nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 222 igen szavazattal, 52 ellenében, 31 tartózkodással elfogadta.)

Mire számíthat az edelényi kórház az elkövetkezendő időszakban?

DAHER PIERRE (Fidesz): Edelény város önkormányzatának képviselő-testülete szeptember 14-ei ülésén elvi döntést hozott arról, hogy előkészítteti az egészségügyi és szociális ellátórendszer, valamint a közétkeztetés gazdasági társasági formába alakítását. A testület ezzel a döntéssel akarja megakadályozni, hogy a kórház állami tulajdonba kerüljön. Az edelényi kórház az ország egyik legjobban működő tüdőgyógyászati intézménye. Kihasználtsága évek óta közel százszázalékos, szakambulanciái pedig maximális igénybevétellel működnek. A szakma támogatja az intézmény azon törekvéseit, hogy az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet mellett a tüdőgyógyászat másik regionális központjává váljon.

– Miniszter úr! A kórház két éve nyereségesen működik, minden kifizetést időben teljesíteni tudott, emellett pedig fejlesztésre és a dolgozók jutalmazására is tudtak forrást biztosítani. Amennyiben a kórház gazdasági társasággá alakul, a dolgozói elesnek azoktól a járandóságoktól, amelyek közalkalmazottként megilletik őket. A testület által elfogadott tervezettel szembeni tiltakozásul az intézményi alkalmazottak több mint 80 százalékának aláírását tudták összegyűjteni a kórházban. A dolgozók többsége nem támogatja a társasági formát, hiszen az ilyen keretek között működtetett egészségügyi intézmények komoly problémákkal küzdenek. Például Hatvanban, Gyöngyösön vagy Kazincbarcikán, Miskolcon pedig a Misek társasági formában működtetett kórházaknak több milliárdos veszteséget okoztak már ezek a gazdasági társaságok. A betegellátás színvonala jelentősen csökkent, a beszállítókat sem tudták kifizetni, így munkahelyek és vállalkozások mentek tönkre.

– Miniszter úr! A kórház a betegekről és a betegellátásról kell hogy szóljon, ez elsődleges szempont. A részvénytársaságok, kft.-k csak profitra törekednek, ez pedig nem fér össze a gyógyítással. Az Edelényben élő emberek és a térségben élő emberek meg a kórházi dolgozók tiltakoznak a polgármester privatizációs törekvései ellen. Miniszter úr!

• Mennyiben illeszkedik az egészségpolitika középtávú céljaihoz a gazdasági társasági forma létrehozása?

+

RÉTHELYI MIKLÓS, nemzeti erőforrás miniszter: - Képviselő úr! A tervezett önkormányzati szándék nem illeszkedik azokhoz a lépésekhez, amelyeket a kormány az egészségügyben a fokozódó állami szerepvállalással tenni kíván, sőt azzal éppen ellentétes. Több kórháznál történt az edelényi polgármester szándékához hasonló formaváltás az elmúlt években, és ahogy ön is említette, akik ezt a lépést megtették, azokat súlyos százmilliós anyagi hátrányok érték. A kormány célja, hogy a lakosság, illetve az egészségügyi ellátás esetében a betegek részére azonos feltételek mellett jó színvonalú és korszerű szolgáltatásnyújtásra kerüljön sor. Ennek megfelelően döntött a Semmelweis-terv egészségpolitikai koncepcióról, ami az egészségügyi ellátórendszer alapvető és teljes körű struktúraváltását készíti elő.

– Edelényi város önkormányzata által tervezett lépés nem illeszkedik középtávon a kormányzati koncepcióhoz. Jelenleg az ön által felvetett önkormányzati döntés közvetlen befolyásolására nincs lehetőségünk, azonban az egyértelműen leszögezhető, hogy az állami tulajdonba vételt nem lehet megakadályozni azzal, hogy az edelényi kórházat gazdasági társasággá alakítják. Mivel az intézmény a törvényben meghatározott egészségügyi ellátást biztosítja, amennyiben ez a feladat az állam hatáskörébe kerül át, akkor a szolgáltatást biztosító intézmény vagy szervezet – függetlenül attól, hogy költségvetési szerv, gazdasági társaság vagy alapítvány – a vagyonával együtt állami tulajdonba kerül.

+

DAHER PIERRE: – Miniszter úr! Az ön által elmondottakból világosan kiderül, hogy a problémával tisztában van, és határozott elképzelései vannak a megoldásról. Ez megnyugtató számomra és az edelényi polgárok számára is. Köszönöm, a választ elfogadom. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Felzúdulás az MSZP padsoraiban.)

Elérkezett a lakásmaffia reneszánsza a kisemmizett devizahitelesek kárára!

BÖDECS BARNA (Jobbik): – Magyarországon évtizedes távlatban súlyos problémát jelent a lakásmaffia tevékenysége, és a devizaadósság-válság révén rengeteg jelzáloggal terhelt ingatlan árverezése miatt újabb súlyos visszaélésekre nyílik alkalom. Nincs törvényi szabályozás arra, hogy a jelzáloggal terhelt ingatlanokat végrehajtás esetén ne lehessen a piaci ár töredékéért eladni, így a moratórium alól felszabaduló ingatlanokra máris szemet vetettek az üzérek. A lakáspiacon túlkínálat van, a vevő kevés, így nem sok ügyeskedés kell ahhoz, hogy a bajba jutott adós ingatlanát, sok esetben utolsó vagyontárgyát tisztességtelen módon elkótyavetyéljék. A mélyen áron alul megszerzett ingatlant aztán az új tulajdonos, aki gyakran az egyetlen érdemi érdeklődő az árveréseken, ráér a piaci körülményeknek megfelelően meghirdetni és tetemes haszonnal továbbadni.

– A bankok – ugyanúgy, mint a behajtó cégek – szemrebbenés nélkül adják el bárkinek az adós 30-40 millió forintra értékelt ingatlanát a piaci ár harmadáért vagy még kevesebbért, hogy azután pofátlanul követeljék meg az adósság ilyen módon elkerülhetetlenül fennmaradó további tetemes részét is. A tisztességtelenül megfogalmazott szerződésekben gyakran mindössze egy fél mondat utal arra, hogy a bank a jelzálogon túl további követelést is fenntart, de ennek részleteibe az adóst az évek során egészen az ingatlan mélyen áron aluli értékesítéséig elfelejtik beavatni. A bankoknak nem érdeke, hogy várjanak egy pénzesebb vevőre, hiszen arra számítanak, hogy a szerződés alapján még évtizedekig, az adós haláláig is kapják a törlesztés. Ez a szabályozatlanság olyan súlyos érdeksérelmet okoz, hogy szerintem az alaptörvényben biztosított emberi jogokkal is szembemegy.

– Tarthatatlan állapotra és nagy társadalmi feszültségre utal, hogy a civil, érdeksérelmet szenvedett emberek sorstársaikkal összefogva, fizikai jelenlétükkel igyekeznek az árveréseken a gátlástalan üzletek lehetőségét megakadályozni. És csupán a bíróság esetleges jóakaratán és néha egy ügyvéd ügyességén múlik, hogy késleltetni tudják-e az ingatlanmaffia bűncselekmény-gyanús magatartását. Kérdezem ezért államtitkár urat:

• Tervezi-e a kormány a törvényi szabályozás módosítását, hogy a jelzálog alatt álló ingatlant csak a sértett fél beleegyezésével kiválasztott, bejegyzett, szakmai gyakorlattal rendelkező, független értékbecslő által megszabott piaci ár bizonyos százalékán lehessen árverezés útján értékesíteni?

+

RÉPÁSSY RÓBERT, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Mindenekelőtt arra szeretnék utalni, hogy a bírósági végrehajtás körében, az erre vonatkozó törvényi rendelkezések értelmében, az ingatlan csak azt követően kerülhet árverésre, ha annak forgalmi értékét megállapították. A végrehajtó vagy a fél által igénybe venni kívánt szakértői értékbecslés, vagy pedig az adó- és értékbizonyítvány alapján állapítja meg azt a becsértéket, amely az árverés során a kikiáltási ár alapjául szolgál. Ha ez utóbbival a fél nem ért egyet, akkor bírósághoz fordulhat, a bíróság pedig igazságügyi szakértő kirendelésével határozza meg a becsértéket. A kikiáltási ár csak és kizárólag a lakóingatlan iránti érdeklődés hiányában szállítható le, és ebben az esetben is csak legfeljebb 30 százalékkal.

– Ha a képviselő úr az interpellációja megfogalmazásakor a zálogjoggal terhelt lakóingatlanok bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésének esetére gondolt, úgy el kell mondanom, hogy ebben a körben a helyzet már 2010-ben alapvetően megváltozott. A lakóingatlanok tekintetében az általános irányadó értékesítési szabályokhoz képest speciális szabályok kerültek megállapításra. Eszerint az értékesítés csak az adóhatóság elektronikus árverés útján történhet, amit a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által felügyelt szervezet kezdeményezhet, feltéve, ha a kezdeményezéshez hat hónapon belül készült szakértői értékbecslést csatol. Az adóhatóság csak akkor tűzhet ki árverést, ha az ingatlan tekintetében rendelkezésre álló forgalmi adatok és a szakértő által megállapított értékadat között nincsen 30 százalékot meghaladó eltérés, érvényes ajánlatnak pedig csak az árverési felületen beérkezett, a becsérték 70 százalékát vagy a felek megállapodása szerint legalacsonyabb összeget elérő vételár tekinthető.

– Úgy vélem, hogy az ilyen szabályozás mellett szinte teljességgel kizárt, hogy a jövőben árverési hiénák jelenjenek meg az értékesítések során, még kevésbé, hogy ezek az árverési hiénák teret is nyerjenek és az üzelmeikkel a lakóingatlanok vételárát lenyomják. Hozzáteszem: a kormány az ősz folyamán a Széll Kálmán-terv részeként még további, a bírósági végrehajtást érintő törvényjavaslatot fog benyújtani, amelynek vitája természetesen itt az Országgyűlésben fog lezajlani. Remélem, hogy az elmondottakkal és a megtett intézkedésekkel sikerült képviselő úr aggodalmát eloszlatnom.

+

BÖDECS BARNA: – Államtitkár úr elmondásából is kiderül, hogy végső soron a bank tulajdonába jutott, és ezt követően árverezésre kerülő ingatlannál a becsértéktől függetlenül a bank és a vevő megállapodása lejjebb is viheti az árat 70 százaléknál. Ilyen értelemben itt egy olyan jogi szabályozási hézag van, ami szerintem korrekcióra szorul.  A mai napon azonban leszavazták a Jobbik azon indítványát 11:12 arányban a gazdasági bizottságban, amely megtiltaná, hogy a jelzálogon túl ne lehessen az adósoktól további követeléseket a bankoknak követelni. Ehhez persze éppen Pősze Lajos, független fideszes képviselő szavazata volt szükséges, ezért sem tudom elfogadni a válaszát.

 (A képviselő nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 222 igen szavazattal, 86 ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.)

 „Itt élned, halnod kell”, – élhető Magyarország helyett röghöz kötés?

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): – A Fidesz az utolsó pillanatban elállt attól a tervétől, hogy a Himnusz kottáját belefoglalja az új alaptörvénybe, ám a Szózat szó szerinti értelmezéséhez továbbra is ragaszkodik: „Itt élned, halnod kell.”  Az Orbán-kormány mintha lemondott volna arról, hogy közös hazánkat egy olyan országgá tegye, ahol jó élni, amelyhez fiai és leányai nem csupán patriotizmusból és nem csupán azért maradnak hűek, mert azt 18 évesen egy szerződésben vállalták.

– Az Orbán-kormány kipécézte magának az egyetemistákat és a főiskolásokat. Terveik szerint a következő években fokozatosan csökkenne a hallgatói létszám. A legrosszabbul azok a diákok járnának, akik jogi, művészeti, bölcsész, agrár-, vagy társadalomtudományi képzésre jelentkeznének, hiszen itt a tervek szerint meg is szűnne az államilag finanszírozott képzés lehetősége. Ezentúl csak a gazdagok gyerekéből lehetne közgazdász, ügyvéd vagy akár agronómus.

– Bár az elképzelések szerint az önköltségi árat megfizetni nem tudó családoknak rendelkezésére állhatna az emelt összegű diákhitel lehetősége, ám az önköltségi ár az eddigi költségtérítés duplája lenne, amit magyarul tandíjnak hívunk. Ez ugyanaz, ami ellen a Fidesz ellenzékben sikeres népszavazást indított. Azoknak, akiknek mégsem kellene tandíjat fizetnie, azoknak jön a röghöz kötés. Szerződniük kell, különben nem kaphatják meg a felvételi eredmény alapján amúgy járó, államilag finanszírozott helyet.  Vállalniuk kell, hogy itthon maradnak, ha törik, ha szakad!  Egyetértünk abban, hogy ez az ország nem engedheti meg magának, hogy a közpénzből finanszírozott diplomások egy-két éven belül külföldre menjenek. De kérem, uraim, erre nem a röghöz kötés a megoldás!

• Ha kényszerből maradnak itthon, milyen jövő vár rájuk?

+

RÉTHELYI MIKLÓS, nemzeti erőforrás miniszter: – Tisztelt Képviselő asszony! Schiffer András, az önök frakcióvezetője, amikor Kertész Ákos gyalázta a magyarokat és Magyarországot, akkor felemelte szavát tiltakozásként. Ezzel szemben ön föláll, és a Szózattal gúnyolódik. (Az LMP-frakció több képviselője széttárja karjait.) Kérem, ne tegye ezt! Annak viszont nagyon örülök, hogy önök szerint is megengedhetetlen, hogy a magyar adófizetők pénzéből diplomát szerzők más országok gazdasági-szellemi erejét növeljék.

– A társadalom többségének igazságérzetével megegyező javaslatot dolgoz ki a kormány. Eszerint szerződés rögzítik a tanulmányok közpénzből történő finanszírozása esetén támasztott elvárásokat. Ez a megállapodás két fél között köttetik: a magyar adófizetők és az egyetemi-főiskolai hallgatók közötti. A magyar adófizetők joggal várják el, hogy az államilag támogatott, magyar orvosi diplomával magyar embereket gyógyítsanak, magyar műszaki diplomával Magyarországot építsék, magyar bölcsészdiplomával a magyar kultúra kiteljesedéséhez járuljanak hozzá. Jogos elvárás, hogy ha valaki sok millió forint állami támogatással diplomát szerez úgy, hogy ezt az állam az adófizetők pénzéből fizeti, akkor a megszerzett tudást az ő javukra fordítsák.

– Képviselő asszony! Kormányzati szándék, hogy az állami ösztöndíj által kifejezetten olyan képzési területeket, szakokat támogasson, amelyek az ország szellemi, gazdasági kibontakozásának, versenyképességének növelése szempontjából meghatározóak. A kormány nem gondolja úgy, hogy kényszer lenne itt élnie annak, aki diplomát szerez, de aziránt elkötelezett, hogy az adófizetők pénzével jó gazda módjára bánjon. Ezért a szerződések megszabják, mennyi időt milyen jellegű munkával töltsön el a hallgató az egyetem elvégzése után.

– Képviselő asszony! Az önköltséget érintő kérdésével kapcsolatban azt tudom mondani: a kormány nem vezet be tandíjat. Költségtérítés eddig is volt, ma is van. Tehát ebben nem lesz változás.

+

SZILÁGYI LÁSZLÓ: – Miniszter úr! Nem tudom, ön kapott-e, de mi kaptunk ma egy iránytűt, itt volt egy borítékban az asztalunkon. (Felmutatja.) Ezt mutatja, hogy északra és nyugatra mennek el innen a fiatal diplomások. Biztosan nem mennének el, ha ez egy szabad, nyílt és jókedvű ország lenne, de ez egyre kevésbé az. Nem tudják, hogy mi lesz holnap, nem tudják, hogy mi lesz a jövő héten, és nem tudják, hogy mi lesz a következő öt évben. Teljesen kilátástalan számukra, hogy itt családot alapítsanak, és elkezdjenek egy praxist, legyen az orvosi vagy tanári.

– Miniszter úr! Állandóan csak beszélnek mindenféle életpályamodellről, de az égvilágon még semmit nem tettek. Lehet visszamutogatni az elmúlt 8 évre, meg még messzebbre, de érdemi lépést önöktől várunk, mert a fiatalok most mennek el, és ha elmennek, akkor nem fognak visszajönni. Ez a röghöz kötés azonban nem megoldás, ezt a választ nem lehet elfogadni.

 (A képviselő nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 198 igen szavazattal, 88 ellenében, 1 tartózkodással elfogadta.)

Fogytán a társadalom türelme: mi lesz a nyugdíjrendszerrel?

PÁL BÉLA (MSZP): – Orbán Viktor az Idősügyi Tanács alakuló ülésén ma kinyilvánította megbecsülését az időstársadalom iránt, de azt is tudjuk, hogy ugyanő volt az, aki a választások érdekében arról beszélt, hogy ne arra figyeljünk, amit mond, hanem a tetteire.

– A rokkantnyugdíjasokkal együtt közel félmillió embert érint az a javaslat, amit még mindig nem tártak a nyilvánosság elé. Így tehát elképzelhető, hogy sok álhír és rémhír, ezért is fontos, hogy az érintettek pontos választ kapjanak, arról, hogy miként fogják a nyugdíjrendszert átalakítani.  A sajtóhírek szerint bevezetnék az alapnyugdíjat, azt kiegészítené egy munkanyugdíj. A tervezett modellben, annak ellenére, hogy alapnyugdíjnak nevezik, 20 év munkaviszony után járna csak az ellátás, és az új rendszer jövő januártól visszamenőleg, a mai nyugdíjasokra is kiterjesztve lépne életbe. Nem beszélve arról, hogy a tervek szerint egységesen 20 százalékkal csökkentik majd a jelenlegi ellátást.

– Államtitkár úr egy korábbi válaszában türelmet kért. Türelmet kért a részletek kidolgozásához, amely türelmet megkapta, de azt gondolom, hogy ez a türelem fogytán van. Fogytán van, hiszen néhány hónap múlva életbe lép az új alaptörvény és az arra épülő sarkalatos törvények is. Tisztelt Államtitkár úr! Nagyra becsülve az ön polihisztori képességét, hadd soroljak néhány kérdést a segítés szándékával, jelezve, hogy mi foglalkoztatja az embereket.

• Mi lesz a nyugdíjrendszerrel?
• Ki, illetve mely tárcák foglalkoznak a nyugdíjrendszer átalakításával a kormányban?
• Mikor tárják nyilvánosság elé a tervezett lépéseket?
• Valóban 20 százalékkal csökkennek a nyugdíjak az új rendszerben?
• Ki lesz jogosult alapnyugdíjra?
• Mi lesz azokkal, akik nem szereztek elegendő szolgálati időt?
• Mikor mondják meg, hogy mi lesz a korhatár alatti nyugdíjakkal?
• Mikor közlik az érintettekkel, hogyha elveszítik az ellátásukat?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Nagyon komoly, súlyos dolgokról beszélünk. Ha változás történik, az évekre, évtizedekre, előre meghatározza azt, hogy mi lesz ebben az országban, mi lesz a nyugdíjasok életével, és mi lesz azokkal, akik jelen pillanatban dolgoznak és a nyugdíjra várnak. Tehát ez nem egy olyan döntés és döntéssorozat, amiben, a sürgetés az első számú fontos szempont, sokkal inkább az, hogy jó döntések szülessenek.

– Képviselő úr! A kormány célja egy tisztább, átláthatóbb, munkára ösztönző és hosszú távon is fenntartható nyugdíjrendszer kialakítása. Nyilvánvalóan egyaránt figyelembe kell venni mind a jelenlegi nyugdíjasok, mind pedig a jövőbeni nyugdíjasok érdekeit.

Mivel ön a sajtóban megjelent különféle hírekre és írásokra alapozta a kérdését, szeretném hangsúlyozni: a nyugdíjrendszert illetően semmilyen előterjesztés nem volt a kormány napirendjén, ebből adódóan a kormánynak döntése nincsen.  Ha megnézi a 2012-es költségvetést, annak a sarokszámait, ott sem talál olyat, amely bármifajta nyugdíjelvonásra vonatkozna. Hamarosan a kormány elé kerül az előterjesztés, és amikor meghozza a döntését, azt nyilvánvalóan a szakma, a társadalom és a közvélemény elé fogja tárni.

+

PÁL BÉLA: – Államtitkár úr! A kérdés jelentőségét ön is elismerte, azonban nem válaszolt a kérdéseimre. Kérem, egy picit forduljon hátra, és nézze meg ezt a kinagyított papírt. (Felmutatja.) Ezen a Fidesz azon választási ígérete szerepel, hogy megőrzik a nyugdíjak értékét, és megvédik a nyugdíjpénztárakat. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ellopták!) Arról, hogy hogyan védik meg a nyugdíjpénztárakat, arról már van a társadalomnak tapasztalata. Azzal kapcsolatban viszont, hogy mit terveznek a nyugdíjrendszerrel, sajnos nincs, és jogos a félelmük akkor, amikor maga a miniszterelnök úr is elismerte, hogy bizony-bizony nem a megválasztásáért tett szavak, hanem a tettek számítanak. Nem látjuk a tetteket, államtitkár úr! A türelem fogyóban van! Nem tudom elfogadni ezt a válaszát.

 (A képviselő nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 209 igen szavazattal, 91 ellenében, tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta.)

Naivitás vagy politikai paktum áll annak hátterében, hogy az Orbán-kormány Külügyminisztériuma a Gyurcsány-kormány bizalmasait foglalkoztatja kiemelt diplomáciai posztokon?

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): – A Jobbik nem először veti fel annak szükségességét, hogy a rendszerváltás időpontjában elmaradt, azóta módszeresen halogatott átvilágítás végre megtörténjen a Külügyminisztérium állományában. Utoljára akkor tettük ezt szóvá, amikor idén márciusban kiderült, hogy 20 évvel a rendszerváltás után a minisztérium állományában hét szigorúan titkos tiszt dolgozik. A retorikájában nemzeti érdekeket képviselő kormány azonban jelenleg is foglalkoztat a régi rendszer őskövületeinek tekinthető diplomatákat kiemelt állomáshelyeken. Nemrég ért véget az EU soros elnökségünk, amelynek során újfent bebizonyosodott, hogy nemzeti törekvéseinknek legnagyobb kerékkötői a hazai balliberális pártok és azok nyugati elvtársai. Ennek ellenére az Orbán-kormány Külügyminisztériuma hazánk EU-misszióján foglalkoztat számos, a korábbi Gyurcsány-, Bajnai-kormányhoz köthető kádert diplomáciai munkakörben. Íme, a teljesség igénye nélkül néhány példa, amit a Külügyminisztérium hivatalos honlapja is alátámaszt.

– Az EU soros elnöksége hatalmas diplomáciai megpróbáltatást jelentett hazánknak, mégis a magyar uniós elnökség idején Göncz Kinga fiát, Benedek Mártont alkalmazzák Brüsszelben az állandó uniós képviselet munkatársaként. Annak a Göncz Kingának a fiát, aki a Gyurcsány-kormány külügyminisztereként is dolgozott, és aki kijelentette: „Magyarország nem alkalmas az EU-elnökségre”, és aki a magyar uniós elnökség idején szankciók bevezetését szorgalmazta Magyarországgal szemben. Nem mellékes az a tény sem, hogy Benedek Márton családi vállalkozása 2005-ben, amikor Göncz Kinga miniszter volt, több mint 450 projekt előkészítését nyerte el a Pályázat-előkészítő Alap keretében, amely pályázatokról kizárólag a kormány dönthetett. A Külügyminisztérium honlapján megtalálható Mányik Júlia is, akit szintén a brüsszeli állandó képviseletre szerződtettek, és aki korábban brüsszeli sajtóreferensként tett egyértelmű tanúbizonyságot balliberális kötődéséről. Említésre méltó az Európai Unió mellett működő állandó képviseleten dolgozó Vasas Éva Réka diplomata is, aki kizárólag azért került a külügyi állományba, mert a szintén kommunista titkos ügynök, Fekszi Márta barátnője és telekszomszédja. A belgiumi magyar nagykövetségen alkalmazza a Külügyminisztérium Zimonyi Esztert is, akinek az első munkahelye Gyurcsány Ferenc cége, az Altus Befektetési és Vagyonkezelő Zrt. volt, és aki az SZDSZ-es Kóka János kabinetfőnökeként is dolgozott. Zimonyi Eszternek nem felelt meg közpénzből finanszírozott, amúgy is drága brüsszeli diplomatalakása, mivel neki inkább teniszpályás villa kellett Brüsszel egyik legdrágább környékén - a magyar adófizetők pénzéből finanszírozva természetesen. Államtitkár úr!

• Nincs-e ellentmondás abban, hogy amíg az Orbán-kormány a nemzeti érdekek hatékony képviseletét hangsúlyozza az EU-ban, addig saját ellenségeivel képviselteti ott magát?
• Mikor szándékozik a külügyminiszter áttekinteni saját állományát, illetve várható-e az említett személyek eltávolítása a külügyi állományból?

+

NÉMETH ZSOLT, külügyminisztériumi államtitkár: – A képviselő úr megint árnyékra vetődött, sokadszor immáron. (Derültség. - Felzúdulás a Jobbik soraiban.) Nem tudom, hogy ez naivitás vagy politikai paktum a képviselő úr részéről, az a probléma ugyanis nem létezik, amiről ön beszél. Tisztelt képviselő úr, a kommunistákat ne a kormányban vagy a kormánypártokban keresse, esetleg nézzen körül a saját háza táján!

– Négy esetet említ a képviselő úr. Lássuk ezt a nagy leleplezést, aminek most itt mindannyian a fültanúi lehettünk! Az egyik személy, aki történetesen a korábbi külügyminiszter asszonynak a fia, európai uniós bizottsági státusból volt kölcsönadva, és immáron visszatért az európai uniós státusba. A másik személy kilépett a Külügyminisztériumból. A harmadik személy hazatért. A negyedik személy nem a Külügyminisztériumnak, hanem a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a munkatársa. Tehát, tisztelt képviselő úr, egyet sem foglalkoztat, egyet sem foglalkoztat ezen személyek közül a Külügyminisztérium a brüsszeli képviseletén. A lakásüggyel kapcsolatban, amit említ, pedig azt szeretném mondani, hogy az illető nem drágább lakásba, hanem olcsóbb lakásba költözött. A nagykövet, aki vezette a missziónkat ebben az időszakban, elégedett volt ezen személyek munkájával.

– Képviselő úr! Intellektuális és erkölcsi mélyrepülés, amit most ön itt előadott, beosztott diplomatáknak sértegetése, zaklatása! Nem értem, képviselő úr, hogy miért négy beosztott diplomata állítólagos aknamunkájáról kell itt a Magyar Országgyűlésben eszmét cserélnünk, ahelyett, hogy az európai uniós elnökségünk sikeréről vagy éppen a kettős állampolgársági ügyintézés sikeréről beszélne. Kinek az érdeke ez, képviselő úr? Ez naivitás vagy politikai paktum az ön részéről? Megjegyzem: 49 főosztályvezetőt a Külügyminisztériumban lecseréltünk, minden főosztály vezetőjét lecseréltük, 70 nagykövetet is lecseréltünk, a magyar diplomácia tehát kifejezetten megújulóban van. Nem gondolja, hogy ez nevetséges, képviselő úr? Rendkívül gyenge érveknek lehettünk most szemtanúi. A magyar diplomácia megújulóban van, és ez örvendetes! (Közbekiabálás a Jobbik soraiból: Az amerikai nagykövetnek…)

+

GYÖNGYÖSI MÁRTON: – Természetesen a választ nem tudom elfogadni, hiszen az Orbán-kormány még mindig kitart amellett, hogy a Gyurcsány–Bajnai-kormánynak a kádereit alkalmazza a különböző minisztériumaiban. Négy embert említettem összesen. Meg szeretném jegyezni: a Külügyminisztérium honlapján mind a mai pillanatig fönt van ennek a négy embernek a neve, tehát vagy ön nem állít igazat, vagy pedig a Külügyminisztérium honlapját kellene frissíteni. Orbán Viktor elmondta többször is beszédében, hogy Brüsszelben magyar nemzeti érdekeket szeretnének képviselni. Azt gondolom, hogy nem olyan emberekkel kell magyar nemzeti érdeket képviselni, akik itthon és külföldön a saját országuk ellen lázítanak, hazudoznak, és mindent megtesznek azért, hogy ezt az országot és népét mocskolják!

(A képviselő nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 225 igen szavazattal, 41 ellenében, 31 tartózkodással elfogadta.)