Támogatja-e a kormány a 8-as főút fejlesztését? Széljegyzet a kormány PR-kampányában? Létezik-e jó IMF-megállapodás Magyarország számára? Okul-e a kormány saját intézkedései negatív tapasztalataiból?
kdnp.hu – Bartha Szabó József
Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni. Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Mégis: a siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva tallózunk.
Támogatja-e a kormány a 8-as főút fejlesztését?
HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): – A 8-as főút az ország egyik közlekedési ütőere, nemzetközi úthálózat része. Forgalma, infrastrukturális állapota kihatással van az egész Dunántúl területére. 1998-ban komoly szakmai és politikai egyetértés volt a 8-as főút fejlesztésének fontosságáról. Ekkor alakult meg a 8-as főút térségi fejlesztési tanács is. Az akkori kormány minden eszközzel támogatta a célok megvalósulását. 2002-ben azonban a helyzet megváltozott. A korábbi konszenzus alapján meghozott döntések végrehajtása nem történt meg, nem egy esetben a 8-as főút helyett olyan beruházásokra fordítottak pénzt, amelyek előkészítettsége nem indokolta volna azt.
– Államtitkár úr! A térségben élők örömmel vették tudomásul, hogy a 2010-ben bekövetkezett kormányváltást követően újra ráirányult a figyelem a 8-as főút fejlesztésére. A 2011-ben elfogadott kormányhatározat a rövid távú fejlesztési elképzeléseiben a korábbi időszakhoz képest több, a térséget érintő, a 8-as főút minőségét jelentősen befolyásoló beruházást irányzott elő. Mindezek alapján kérdezem:
- A 8-as főút fejlesztésével együtt támogatja-e a kormány a térség munkahelyteremtő képességét?
- Megvalósulnak-e a kormány tervei ezen a területen a következő években?
+
FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A 8-as számú főút fejlesztését kiemelt célnak tekinti a kormány. Ezért annak kétszer kétsávossá bővítését s a Várpalotát elkerülő szakasz megépítését az Új Széchenyi-terv is tartalmazza. A Székesfehérvár-Ajka közötti beruházás a fejlesztés első ütemében szerepel. Az előkészítési munkálatok mielőbbi befejezéséhez a forrás minden tervezési fázisra biztosított, és rendelkezésre állnak az uniós források is.Várpalota és Veszprém között a 8-as számú főút fejlesztése több projektelemből áll. A kétszer két sávval, fizikai elválasztással megvalósuló szakaszt a burkolatmegerősítés mellett a külön szintben megvalósuló csomópontok teszik korszerűbbé és biztonságosabbá.
– Képviselő úr! A 8-as és 72-es számú főutak csomópontjában már elkészült az új külön szintű csomópont. Hasonló épül Hajmáskérnél és Öskünél is. A Hajmáskér és a litéri csomópont közötti kivitelezési feladatokra a kivitelezői pályázat készítése folyamatban van, az építés kezdése 2013 elején várható. A veszprémi körgyűrűt érintően a Budapesti úti csomópontot is átalakítjuk, külön szintűvé fejlesztjük az almádi, füredi, tapolcai és a csatári csomópontokban. A projekt része a veszprémi körgyűrű kétszer kétsávosra bővítése is, az építési munka várhatóan 2014-ig befejeződik. A várpalotai 8 kilométeres, kétszer kétsávos elkerülő szakasz kivitelezése pedig legkésőbb 2014-ben valósul meg.
– Folyamatban vannak a Veszprém-Ajka közötti, jelenleg kétszer egysávos szakasz kétszer két sávra bővítésének előkészítő munkálatai is. A Márkó-Herend szakasz építési engedéllyel rendelkezik, a területszerzés elkezdődött. Az Ajka-Körmend szakasz fejlesztésére vonatozó környezetvédelmi engedélykérelem megtörtént. Az M8-as autóút Körmend-országhatár közötti szakaszán a környezetvédelmi engedélyezési eljárás folyamatban van. Ez a szakasz az ausztriai fejlesztésekhez való csatlakozás érdekében terveink szerint 2016-ig megvalósul, és ezzel az ország középponti tengelye is járhatóvá válik.
+
HORVÁTH ZSOLT: – Államtitkár úr! Örömmel vettük tudomásul, konkrét dátumokkal látta el ezeket a fejlesztési elképzeléseket. Elengedhetetlen, hogy a következő időszakban mindezek a gyakorlatban is megvalósuljanak.
Széljegyzet a kormány PR-kampányában?
SIMON GÁBOR (MSZP): – Államtitkár úr! A napokban eljutott hozzám egy táblázat. Érdekes számok szerepelnek benne: 600 fő, 1000 fő, 1200 fő, 1000 fő, 250 fő, 442 fő, 6700 fő, 2300 fő, 215 fő. Államtitkár úr biztosan sejti, hogy mit jelentenek ezek a számok. Ezek az önök ténykedésének az eredményei: az elmúlt egy év során a versenyszférában elbocsátott munkavállalóknak a létszáma. Nokia, Budapest Airport, Malév, valamint a Dunaferr Zrt. dunaújvárosi és a XVIII. kerületi Lőrinci Hengerműben foglalkoztatott munkavállalók sorsáról beszélünk. Úgy látszik, hogy az önök országgyűlési képviselői akár a XVIII. kerületben Ughy és Kucsák urak, akár Fejér megyében a listavezető Orbán Viktor miniszterelnök úr is mintha nem értenék hogy ezen embereknek, ezen családoknak a jövője, a sorsa, a megélhetése múlik azon, hogy lesz-e munkahelyük vagy nem. Szeretném megkérdezni:
- Mit kívánnak annak érdekében tenni konkrétan, hogy ezek a versenyszférában meglevő munkahelyek, állások ne szűnjenek meg?
+
CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Én is idézhetek számokat a csoportos létszámleépítésekről: 2004-ben 37 ezer, 2009-ben 39 ezer, 2011-ben 11 454 főt érintett. 2012 első félévében 256 csoportos létszámleépítés volt és 15 437 főt érintett. Kétségtelenül, ez egy olyan tendencia, ami azt mutatja, hogy ebben az évben magasabb lesz ez a szám, de hozzá kell tenni azt is, hogy mennyi új munkahely jön létre, és a kettőt együtt célszerű említeni.
– Képviselő úr! A parlament előtt van a kormány munkahelyvédelmi akcióterve, amely olyan lépéseket tartalmaz, amelyeket önök is javasoltak vagy önök is többször szorgalmaztak, nevezetesen: a munkára rakódó terheknek a csökkentését. A Gazdaságkutató Intézetet elemzése szerint az akcióterv tb-járulékkedvezményt kínáló részéről megállapítható, hogy közel 1 millió 200 ezer munkavállalóra vonatkozik, ennyi munkahely megőrzését, megerősítését teszi lehetővé. A Nemzetgazdasági Minisztérium számítása is ebben a nagyságrendben mozog, és ehhez jön még a kisvállalkozásokat érintő adózás, amely szintén elősegítheti a munkahelyeknek a megőrzését.
+
SIMON GÁBOR: – Szomorúan látom, államtitkár úr, hogy a múltról van véleményük, a jelenre pedig nincsen érdemi javaslatuk. Szomorúan látom, hogy 300 ember munkahelyének megőrzésére a Lőrinci Hengerműben sincs elképzelésük.
– Államtitkár úr! Látjuk, hogy munkahely nincs, plakát viszont van. 690 millió forint értékben nyomják azt a PR-kampányt. El kellene kezdeni megvédeni a munkahelyeket. Nem plakátokat küldeni, hanem odamenni és azt mondani, hogy ezeket a munkahelyeket együttműködéssel, javaslatokkal, támogatással, sok minden egyébbel képesek vagyunk megvédeni. Vagy változtassanak a szlogenen, és mondják azt, hogy meg akartuk védeni a munkahelyeket, de nem sikerült. Ígéret helyett tetteket várunk, államtitkár úr, nemcsak mi, itt a parlamentben, hanem azok az emberek is, akik most izgulnak a jövőjük, a megélhetésük miatt.
+
CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! A munkahelyvédelmi akcióterv számításaink szerint a 25 év alatti munkavállalók esetében mintegy 200 ezer fő munkahelyének biztosítását segíti elő. Az 55 év feletti munkavállalóknál közel 500 ezres az a létszám, amelynek szintén a terhek csökkentésével a munkahelyek megőrzését segíti elő. Azoknál, akik egyszerű munkakörben foglalkoztatottak vagy képzettséget nem igényelnek, ott szintén közel 250 ezer fő munkahelyének megőrzését segíti elő.
Létezik-e jó IMF-megállapodás Magyarország számára?
GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): – Államtitkár úr! Az elmúlt hetekben a kormány saját elhibázott gazdaságpolitikája nyomán apadó szavazóbázisának megtartása érdekében kommunikációs trükközésbe kezdett az IMF-tárgyalások kapcsán. Nem kétséges számunkra, hogy ez a PR-munka, amelybe maga a miniszterelnök is beszállt, a jövőbeni IMF-megállapodás politikai előhangolását jelenti. Az Orbán-kormány korábbi, IMF-fel kapcsolatos megnyilatkozásait hallgatva sokan azt hitték, hogy végre önök is rájöttek arra, amit a Jobbik következetesen képvisel: arra, hogy az IMF-fel semmilyen körülmények között, semmilyen pozícióból nem lehet a nemzeti gazdasági érdekeknek megfelelő megállapodást kötni. Erre bizonyítékként ott van Argentínától Mexikón át Délkelet-Ázsiáig bezárólag számos elrettentő példa, ahol az IMF által javasolt, egy kaptafára legyártott ajánlások mind kudarcba fulladtak. De saját példánk is mutatja, hogy a három évtizede alkalmazott, megszorításokra épülő gazdaságpolitika teljes tévút.
– Államtitkár úr! Nyilván önök is érzik, mennyire nehéz kormányzati sikerként kommunikálni egy IMF-hiteltárgyalást. Különösen nehéz beleilleszteni a szabadságharcos imázsba, bár ezúttal is kísérletet tesznek rá. A napokban ugyanis többször felröppent a hír, miszerint az IMF a magyar kormánnyal folytatott tárgyalásai alapjául megküldte a maga elvárásait, amire állítólag önök saját feltételek kitűzésével reagáltak. Hallottuk, hogy a Fidesz-frakció kérdésére a kormány alternatív javaslatot dolgoz ki és tár az IMF elé. Felmerülhetne a kérdés:
- Vajon két éven át mivel foglalatoskodtak Fellegi és Varga urak, az IMF-tárgyalások lebonyolításával megbízott miniszterek, ha csak most kezdenek el javaslatokat megfogalmazni?
- Vagy csak a jól bevált kormányzati kommunikációnak vagyunk ismét a tanúi, amely a reálisnál magasabb tétről indítja a licitet, hogy aztán a kemény tárgyalási stratégia eredményének tüntesse fel az elért fájdalmas IMF-diktátumot?
- Ön szerint létezik jó IMF-megállapodás Magyarország számára?
+
CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Létezik jó IMF-megállapodás. Ilyen például az a megállapodás, amit Lengyelország kötött az IMF-fel, úgy gondolom, az egy jó IMF-megállapodás. A lengyel gazdaság stabilan növekvő pályát tudott felmutatni az elmúlt időszakban, de hozzátennék egy apró megjegyzést: az európai gazdaság növekedésének lassulása miatt a lengyel gazdaság is nagyon sok problémával küszködik. Szeptember elején a Krynicán tartott gazdasági fórumon Komorowski elnök egy félórás beszédben - tizennégyig számoltam - legalább harmincszor említette a válság szót, pedig a lengyel gazdaság ebben az évben 2,4 százalékkal növekszik.
– Képviselő úr! Magyarország jelen pillanatban és a jövőben is képes finanszírozni az adósságot a piacról, ugyanakkor azt látni kell, hogy azok a sokkok is elérhetik a magyar gazdaságot, ami az európai gazdaságban lejátszódik. Ezért utaltam egyébként Komorowski elnök szavaira: egy erős belső piaccal rendelkező, növekvő gazdaság is érzi azt, hogy sokkok lehetnek az európai gazdaságban, ezért szereztek védőhálót. Úgy gondolom, hogy Magyarország számára is érdek, hogy legyen egy ilyen védőháló.
+
GYÖNGYÖSI MÁRTON: – Államtitkár úr! Értem én, hogy az önök által elképzelt szabadságharc most egy olyan fázisába ért, amikor mentendő a menthetetlent, elkezdenek egy olyan kommunikációs úton járni, ahol jó és rossz IMF-megállapodásról beszélnek. Visszamutogatnak a 2008-asra, ami valóban gyalázatos volt, a sajátjukat pedig jónak feltüntetve.
– Itt pusztán a retorika változott, önök ugyanazt a gyalázatos gazdaságpolitikát folytatják. amelyben immáron harmadik évtizede vergődik Magyarország. Szeretném itt idézni Kövér László urat, aki azt mondta: ahol az IMF-segítségére van szükség, ott nem a kormányok csinálják a gazdaságpolitikát, hanem a kormányok abból a kottából énekelnek, amit az IMF lejegyez nekik. Igen, ez az IMF politikája. Nem ezt kéne követni, hanem szuverén gazdaságpolitikát folytatni!
+
CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Nemcsak azért lehet ma jobb megállapodást kötni az IMF-fel, mert más kormány van, mint ami volt 2008-ban, hanem azért is, mert más a gazdaság helyzete. Az elmúlt két esztendőben az adósságot csökkenő pályára sikerült állítani, a deficit tartósan, kezelhetően, ebben az esztendőben is 3 százalék alatt van GDP-arányosan. A fizetési mérleg pozitív, ami nagyon fontos, mert az volt az egyik legsúlyosabb oka 2008-ban a Valutaalaphoz való fordulásnak. A CDS-felár most 400 bázispont alatt van, egy éve, tavaly ősz óta nem volt ilyen alacsony. Azért lehet nagyobb a mozgásterünk, mert sokkal kedvezőbb gazdasági helyzetben vagyunk, ami az elmúlt két év, valljuk be, nagyon küzdelmes időszakának az eredménye.
Okul-e a kormány saját intézkedései negatív tapasztalataiból?
SZABÓ TIMEA (LMP): – Államtitkár úr! Az LMP többször felhívta már a kormány figyelmét arra még tavasszal, hogy a pályázati rendszer változásai miatt több tízezer gyermek eshet el a nyári étkeztetéstől. Az új rendszerben csak azok az önkormányzatok pályázhatnak, akik vállalták azt, hogy az élelmiszer egyharmadát helyben szerzik be, illetve saját konyhával rendelkeznek, azaz az ételt helyben főzik. Hiába jelezte számos önkormányzat, hogy ezek a feltételek túl szigorúak, hiába mondtuk mi is, hogy ez így nem fog működni, önök csak sajnos legyintettek erre. Ennek meg is lett a következménye. Magyarországon ma körülbelül 630 ezer gyermek szorul rá különböző támogatásokra, így a nyári étkeztetésben való támogatásra is. Ehhez képest már tavaly is csak 132 ezren jutottak ehhez hozzá, idén pedig ez tovább csökkent 110 ezerre.
– Államtitkár úr! Több mint félmillió gyermek idén már nem jutott hozzá meleg ételhez a nyáron. Több mint 300 település idén nem tudott pályázni a szigorú feltételek miatt. Megkerestük ezeket az önkormányzatokat, valóságos panaszáradat érkezett tőlük. Egyöntetű vélemény volt az, hogy a tavalyi pályázati rendszer sokkal jobb volt. Egyöntetű vélemény volt az, hogy vissza kell állítani a korábbi pályázati feltételeket, mert így nem tudnak több mint félmillió gyermeknek nyári étkeztetést biztosítani.
– Államtitkár Úúr! Ön korábban bejelentette, hogy ezt a rendszert esetleg kiterjesztenék a teljes közétkeztetésre. Nyugtasson meg, hogy ez nem igaz. A közétkeztetés valóban reformra szorul, de nem így. Nyugtasson meg, hogy tanultak a hibákból, okulnak a tapasztalatokból, és jövőre nemcsak a rászoruló gyermekek 15-20 százaléka jut majd állami támogatáshoz, hanem ennél jóval több. Kérdezem:
- Okul-e a kormány saját intézkedései negatív tapasztalataiból?
+
SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Kedves Képviselő asszony! A válaszom: igen. Okulunk a tapasztalatokból, mégpedig azért, mert már tavaly is úgy írtuk ki a pályázatot, hogy mindazok a pályázók, akik a nyári étkeztetésben vállalják azt, hogy helyben vagy a környéken termelt élelmiszert adnak a gyermekeknek a konyhára, pluszpontot kaptak, és ez a rendszer bevált. 40 kilométeres körzetben kellett beszerezni az élelmet maximum 30 százalék mértékben. Nem mindegy egy településnek, és az ott élőknek, hogy helyben termelhetnek, és ha már helyben termelnek, akkor el tudják-e adni a konyhákon azt az élelmet, azokat a termékeket, amelyeket megtermelnek. Tehát igenis a tapasztalatunk az, hogy erre szükség van.
– Kedves Képviselő asszony! Ahhoz, hogy a magyar gazdákat segítsük, ahhoz, hogy a hazai termelőket segítsük, ahhoz, hogy egyébként pedig egészséges helybeli élelmiszer jusson a konyhák asztalára, igenis, ezt a rendszert fönt kell tartani. Szeretném önnek jelezni: azt az összeget, amit kiírtunk a pályázaton, az önkormányzatok megkapták. Olyan nagyváros is, mint Miskolc, is meg tudta oldani, hogy az élelmet ezeknek a gyermekeknek a pályázaton keresztül így szerezze be. Köszönöm szépen a kérdését, és köszönöm, hogy ezáltal elmondhattam ezt a nagyon fontos törekvésünket.
+
SZABÓ TIMEA: – Államtitkár úr! Azért tegyünk tisztába valamit, mielőtt a Fidesz tűnne a helyben termelés éllovasának vagy a különböző környezetvédelmi vagy egészséges élelmiszer-ellátás élharcosának. Azt gondoljuk, hogy a törekvés maga jó, de sajnos továbbra is megvalósíthatatlan. Ha működne az, amit az államtitkár úr mond, akkor nem lett volna 350 település, amelyik nem tudott erre pályázni, akkor nem jött volna hozzánk egy olyan panaszáradat, hogy valamit újból változtatni kell, vissza kell állítani a korábbi rendszert, mert így újabb félmillió gyerek fog nyári étkeztetés nélkül maradni.
– Államtitkár úr! Hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy komoly akadályokba ütközne, ha minden településnek helyben kellene megszereznie még azt a 30 százalékot is az iskolai közétkeztetésre. Egyrészről a közbeszerzési eljárás problémás, másrészről pedig a növénytermesztés és az állattenyésztés eloszlása egyenlőtlen, tehát például nagyon kevés hús van így helyben.
+
SOLTÉSZ MIKLÓS: – Képviselő asszony! Nagyon szívesen együttműködöm önnel abban, hogyha megmutatja azokat a panaszos leveleket, és megmutatja azokat az önkormányzatokat, amelyek nem tudták ezt a feltételt teljesíteni.
– Képviselő asszony! Tudja, mekkora területről beszélünk? Amit mi megadtunk területet, hogy honnan kell beszerezni 30 százaléknyi élelmet, az az ország egyhuszadát lefedi. Ne haragudjon, hogyha ezt egy önkormányzat nem tudja megtenni, ott nagyon nagy baj van. Ott akkor tényleg csak segélyért állnak sorba az emberek, tényleg a helyi gazdáknak semmi lehetőségük nincsen, tényleg azok az emberek, akik megpróbálnak a mezőgazdaságból élni, és el akarják piacra juttatni a termésüket, nem tudják eljuttatni, és ez igenis egy állami eszköz ahhoz, hogy ezt segítsük. 2013 szeptemberétől valóban tervezzük, hogy egész évben erre álljunk rá. Több tucat önkormányzattól kaptunk visszajelzést és köszönetet, kérve, hogy a jövőben is, segítse őket a kormány, és ezáltal a helyben lévő termelést is.